Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 2. szám - SZEMLE - Korompay Bertalan: Néprajzunk és bibliográfiája
szemle Néprajzunk és bibliográfiája* A tudós ember, ha kutató, szereti az adatokat, szereti a bibliográfiát. Ez a fő támasza mindenkori munkálataiban. Első olyan segédlete, amelybe bele szokott lapozni. Mit írtak eddig a soron levő kutatasd témájáról: onnan tudja meg. Éppen azok munkáiban kíván bekapcsolódni, akik elődei voltak, nem azért, hogy vitatkozzék, versenyezzen velük, hanem hogy tudomásul véve eredményeiket, azokhoz foglaljon állást, azokat fűzze tovább — összefoglalóan — az eszményi cél: a jobb megismerés felé való őszinte törekvésében. Bekerítő, halászó mozdulattal szedi össze a munkájához szükséges ismereteket, a feljegyzésieket, a tényiközlések^t, a megállapításokat. Adatok — ez az egyik pólus; következtetés, elmélet — ez a másik. Az ihlet, az invenció a megismerés nyomában jár, a megismerés tájékozódást igényel, a tájékozódás csak körültekintő összefogással válik teljessé, megnyugtatóvá, az ismeretszerzésnek szükségképpen anyaggyűjtésre kell irányulnia. Sajnos, a tudományokban kevés a teljes igényű műhelyimunikás, aki belelapozva könyvtárába, elemezve fogja vallatóra újonnan szerzett ismereteit. Ezért kell ezekkel a gondolatokkal bevezetnem az új magyar néprajzi bibliográfia méltatását, ismertetését. Az anyagot semmibevevő, afölött nagyvonalúan eltekintő, felszínesen üres szófecsérlés, a szempontokkal való puszta manipulálás: lényegileg káros és megterhelő minden tudományos munkára. Nem visz előre, feldolgozatlanul hagyja az összegyűjtött anyagot. Óvton óvni kell a kutatókat attól, hogy felhagyjanak a tudomány belterjes művelésével. Mindig az eredmény igazolja mesteriét. Az előszavak, az utólagos kommentárok mellékesebbek. A tárgyalásra kell áttenni a tudományos munka hangsúlyát. Nemcsak kifelé és előre kell nézni; kincsünk a múlt is és mindaz, amit magunknak megszereztünk idáig. Van mit számbavenoi. Nem is lehetünk meg a tisztes múlt jóravaló tudomásulvétele nélkül. Nemzedékek léptek egymás nyomába. Nemcsak az 1920-as, 30-as évek kutatói: Rátky, Györffy, Visfci, Solymossy nemzedéke az, amelyre vissza kelle mlékeznünk. Nemcsak ök a viszonyítási alap. A kezdetek sokkal korábbról datálódnak. Lassanként 200 éves múltra tekinthetünk vissza. Kicsi a magyar nép, de dicső története van. Néprajza sem szűkölködik előzmények nélkül. Ezzel az érzéssel vesszük kezünkbe a magyar néprajz bibliográfiájának eddig megjelent három testes kötetét, és várjuk a negyediket, aimély a múltból a legkorábbi kort, a XVIII. századtól kezdve, fogja számukra felfedezni és felderíteni. Abban a kérdésben, hogy milyen időtől fogva, hol kezdődik a néprajz Magyarországon, természetesen nagyon nehéz dönteni. Attól függ minden, mit tartunk néprajznak. A vélemények különbözhetnék. Lesz talán, aki néprajzunkat Csaploviccsal kez* Sándor István: A magyar néprajztudomány bibliográfiája 1945—1954. Akad. Kiadó. Bp. 1965. — Ua. 1955—1966. Bp. 1971. — Ua. 1850—1870. Tanulmányok és adatok a Kárpát-medence etnográfiájához. Bp. 1977. 175
