Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 2. szám - Héra Zoltán: Kettős arckép (vers)
HÉRA ZOLTÁN Kettős arckép NÁDI TŰZ Mi ronthat meg, amíg te vagy, romlás űzője, haragvás haragosa? Talán a danás diadal, a tivornya gyásztisztásokon? Ö, a deli torosak, elhitt veszések kárőrültjei! Tüntethetnek-e nem hazugul, mikor te vagy maga a bál, amikor te vagy a teli győzelem? Kinyúltak értünk fehér fogók, kell-e tudnunk tovább is róluk? Ütött a láng, mezőm lett korom. Nézhetem-e, szememet oda visszaronthatom? Simogatott a dér. Hűlhet-e tovább a vér, mikor körüllobogsz te, nádi tűz, ropogva, gyújtón? ÖSZESTI ÉNEK Mélabúk bújnak meg zörgő bokrokban, repdesnek didergőn lánglevelek. Rémlik, kondulnak távol harangok, hangjaik ködökbe vesznek. Hozsánnát hát, zsondulást innen most neked, a déljegyű szívnek, ki napommal föl-lebarangolt, a mibe ily bánat nem fészkelhet, elérte velem övét a trópusi télnek. Zuhan az est, roppannak rögök, óriásnyárfák ágai fogannak nyögve deret 141
