Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 2. szám - Simonffy András: Kompország katonái II. (történelmi kollázsregény)

dítanánk környezetétől, és annak helyére a Führer, a birodalom és a feladatokkal megbirkózni képes birodalmi megbízott kerülne, akkor lényegében gyakorlatilag meg is oldottuk a magyar kérdést. (...) A birodalomnak törekednie kell arra is, hogy Magyarország közlekedési lehetőségeit az eddigiekhez képest lényegesen nagyobb mértékben hasznosítsa hadicéljai érdekében. A jelenlegi állapotok a lehető legkevésbé sem kielégítőek.

Magyarország természeti kincseinek feltárását (olaj, bauxit és kőszén), valamint ipari teljesítőképességét jelentősen és különösebb nehézségek nélkül fokozni lehet.

Nem utolsósorban a magyar emberanyag nyújt lehetőséget segítség és sok irányú tehermentesítés szempontjából. Sajnálatos volna, ha az angoloknak azt az alapelvét, hogy helyettük mások dolgozzanak, harcoljanak és vérezzenek, nem alkalmaznánk legnagyobb mértékben éppen Magyarországgal szemben. Minden magyar paraszt, munkás vagy katona, akinek bevetése bennünket tehermentesít, erősíti a birodalomban a Führer tartalékait. Minden értünk vérző magyar a mi véráldozatunkat csökkenti, erősíti tartalékainkat a további hadviseléshez, és segít abban, hogy erőinket megőrizzük a háború utáni nagy feladatok megoldására.

A reális napi politika ezen feladata végrehajtásának előfeltétele a jelenlegi kormány leváltása; pótlására a nemzeti ellenzékkel német irányítás alatt álló kormány alakítandó. A nemzeti ellenzék összes személyiségei közül még leginkább Imrédy volt miniszterelnököt tartom a legalkalmasabbnak. (...)

Továbbra is a hadsereg az egyetlen tömegszervezet, amely politikailag csak feltételesen van a rendszerkormány kezében. Vezetősége és a csapatok azonban erősen fertőzöttek, és jelen állapotában nem az az eszköz, amellyel minden további nélkül katonai diktatúrát lehetne létesíteni. A keleti arcvonalon elszenvedett fizikai és morális csapásokat sem heverte még ki teljesen. (...) Gondosan kerülik, hogy erős egyéniségek kerüljenek élre, de megtűrik a vezetésben a többé- kevésbé jó katonákat, nehogy túlságosan lejárassák ezt a mégiscsak fontos intézményt, annál is inkább, mert nem tudják, hol és mikor kerül sok újabb bevetésre. Annál rosszabbul áll az ellátás és felszerelés kérdése. Finoman kieszelt rendszer gondoskodik róla, hogy a hadsereg ebből a szempontból a teljes függőség állapotában maradjon, és hogy az új hadosztályok újbóli felszerelése és felfegyverzése csak csigalassúsággal haladjon. (...) Egyetlen dolog biztos —• és ezt különböző magas katonai körök önként és nyilvánvalóan szándékosan, nyomatékosan hangsúlyozzák: egyetlen magyar katona sem fordítaná fegyverét — még parancs esetén sem — német katona ellen.

10. — Egy német tábornok élcelődése: Ha a magyarok ellenállnak, egy nap alatt szálljuk meg az országot, ha nem állnak ellen, két nap alatt, mert meg kell hallgatni az üdvözlő beszédeket.

11. — Hitler 1944. március 12-i hadműveleti parancsa: A birodalmi kormány már hosszabb ideje tudomással bír arról, hogy a magyar kormány, élén Kállayval, Magyarország árulását készíti elő a szövet115