Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 2. szám - Simonffy András: Kompország katonái II. (történelmi kollázsregény)
SIMONFFYANDRÁS Kompország katonái II. AZ AZ ÉJSZAKA Uram, az ellenség győzött, de szabálytalanul! (Montecuccoli az uralkodójához) 1. — Sir Orme Sargent, 1938: Bizonyos vagyok abban, hogy nagyon sok szerencsétlen magyar van, aki azt szeretné, Nagy-Britan- nia védje meg attól, hogy Németország „elnyelje” őket, s akik azt remélik, hogy ez megvalósítható Nagy-Britannia közbelépésével. De minden tapasztalatunk a múltból és jelenlegi összes bizonyítékaink azt mutatják, hogy Magyarország nem tud Németországtól függetlenné válni egy olyan gazdasági akció révén, amelyet mi nyújthatunk. Még ha fel is tudnánk vásárolni Magyarország összes búzatermését, nem garantálhatnánk, hogy a német politikai nyomás és hatalmi vonzás nem folytatódna ugyanúgy, mint ezelőtt. Vannak más országok, ahol a brit érdekek feltétlenül sokkal fontosabbak, s azzá válnak méginkább pozícióink megerősítése révén, mint elsősorban Görögország s talán Románia is. Éppen ezért nem szabad hagyni magunkat rábeszélni, hogy pazaroljuk energiáinkat és pénzünket, megpróbálva megmenteni olyan országokat, mint Magyarország, ahol a játszma már eldőlt. Apám meséli: Ez az idézet 1938-ból származik. Erre szokás azt mondani: tiszta beszéd. A tapogatózó, kiutat kereső tárgyalások egészen az 1944-es német megszállásig folytak. Miután a harminc évre zárolt külügyi anyagok mostanában szabadulnak fel a világ különböző levéltáraiban, bizonyára egyre több és részletesebb tudásunk lesz erről az időszakról is. Juhász Gyula (korábban már idézett) tanulmányában van még egy bennünket érdeklő rövid bekezdés. 2. — Juhász Gyula történész: A határok kérdéséhez az angol külügyminisztérium újból visszatért a moszkvai külügyminiszteri konferencia anyagainak előkészítésekor. Az ezzel kapcsolatos feljegyzés kiindulópontként leszögezte: „Magyarország mint ellenséges állam, a jövendő határai kérdésében nem tarthat igényt különös kíméletre, elsősorban ott, ahol ez a kérdés szövetségeseinket, Csehszlovákiát és Jugoszláviát érinti. Nem vonatkozik azonban ez egy másik ellenséges állammal, Romániával közös határaira.” Tehát maradt egy szalmaszál, amelybe kapaszkodni lehetett: Erdély sorsa nyitott kérdés. Ahogy a németek világháborús veresége egyre nyilvánvalóbbá vált, úgy lett az is egyre világosabb, hogy a majdani békeszerződés tárgyalóasztalánál az itteni határvonalakért folyó versengést majd az dönti el, hogy Románia vagy Magyarország „ugrott-e ki” előbb a háborúból. 100
