Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 2. szám - Simonffy András: Kompország katonái II. (történelmi kollázsregény)

1943. február első napjaiban a Vörös Hadsereg Sztálingrádnál likvidálta az utolsó német csapatokat is.

1943. szeptember 3-án a szövetségesek partraszálltak az olasz csizmán, Reggio di Calabriánál. A Badoglio-kormány még ezen a napon aláírta a fegyverszünetet. A válasz: német megszállás. A szövetségesek — Magyarországon újabb nagy reményt keltő — támadása a Gustav-vonalnál, a Sangro és Garigliano folyók mentén elakadt (Nápoly és Róma között, csaknem félúton).

1943. november 28-án megnyílik a „három nagy” teheráni konferenciája. Sztálin, Roosevelt és Churchill most és itt találkoznak első ízben. Egyeztetik elképzeléseiket, összehangolják a hadműveleti terveket, megvitatják Lengyelország és Németország háború utáni határainak kérdését. Sztálin kijelenti: „Bárhogy tekintsük is Németország feldarabolásának a kérdését, nem szabad a dunai államoknak valamilyen új, életképtelen egyesülését létrehoznunk. Magyar- országnak és Ausztriának külön-külön kell léteznie.”

1944 februárjában a Kállay-kormány még újabb kétségbeesett kiugrási kísérletekkel próbálkozik.

3. — Juhász Gyula történész: Veress újabb utazása Isztambulba, ismeretes, hogy azok a meg-megújuló kísérletek, hogy a keleti fronton levő katonai alakulatokat Magyarország területére visszahozhassák, Hitler és a német katonai vezetés makacs ellenállásán megbuktak. 1944. február végén ezért Kállay még egy kétségbeesett próbálkozást tett, hogy elképzeléseit keresztülvigye. 1944. február végén Ve- resst ismét Isztambulba küldte. Utazásáról előzetes értesítést küldött, amelyben szólt arról is, hogy a Kállay-csoport kapcsolatot kíván teremteni a Szovjetunióval, amihez kérik az angolok tanácsát.

Megbízatása a következő volt: 1. az angolok segítsenek kapcsolatokat keresni a Szovjetunióhoz, hogy a magyar kormány felajánlhassa a keleti fronton levő magyar alakulatok kapitulációját oly módon, hogy a megadás természetesnek tűnjék, mintha „egy reménytelen katonai szituációból következnék”. 2. Felajánlatni angol segítséggel Tito haderejének élelemmel és egyéb szükségletekkel való támogatását a muraközi területen keresztül.

F. K. Roberts feljegyzést készített az ajánlattal kapcsolatban, levonva azt a konklúziót, hogy a Kállay-kormánynak a Szovjetunióhoz való közeledési szándékát, ami az üzenetből kitűnik, csak üdvözölni lehet. Nehogy azonban a magyar kormány kijátssza egymás ellen a Szövetséges Hatalmakat, helyesebbnek tartotta, ha a kapcsolatfelvétel nem tőlük függetlenül történne. Ezért javasolta: az angol kormány tegyen lépéseket a Magyarországgal folytatandó közös angolszovjet tárgyalásokra.

Ennek a találkozónak a létrejötte jelentette volna az első igazán komoly lépést... Hitler azonban régóta tudott Magyarország béketapogatózásairól. Most elérkezettnek látta az időt. Horthy Miklóst magához kérette az ausztriai Klessheim kastélyába. Horthy március 17-én elindult Túrán nevű különvonatán. Két nap múlva a német alakulatok megszállták az országot. Néhány bátor ember szórványos fegyverlövései nem tartóztathatták fel őket.

A megszállás napjának debreceni eseményeiről majd beszámolok neked. De arról, hogy a fővárosban mi történt, magam is csak a történészek munkáiból tu101