Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - Páskándi Géza: Egy népmonda feldolgozása (paródiák)
ugyan, ahogyan a kényelem vagy élvezet kéri, ám mindig lesz valaki, aki alul van, vagy aki fölül, vagy oldalt, vagy hátul, vagy jobbról vagy balról. Ez olyan vastörvény, amely alól nem ismerünk kivételt: fizikai és geometriai lehetetlen volna másképp elképzelni. Ez az eredendő hierarchia szépen tükröződik, (ti., hogy amint a nép mondja egy üleppel két nyerget neon lehet ülni), szépen tükröződik az egyik praliné- ziai kis nép (egyébként — úgymond! — primitív) népköltészetében. Ezt a népet na-pi népnek hívják s már ősidők óta felkeltette a tudósok, kutatók érdeklődését. íme, saját fordításomban (roppant nehéz munka volt) egy afféle szexuális csürdöngölő, nemi serkentő: a munkadalok fajtájából. (Üjabb bizonyíték a nemiség és a munka alapvető kapcsolatára. Ott a munka nem más, mint egy nagy nemi közösülés, máskor pedig a nemi közösülés egy nagy munka.) Lássuk az ötezer éves verset: Imádottam! Drága kincsem! Na-pi! En a lovagod vagyok, én a lovagod vagyok, nem a dzsigolód, nem a dzsigolód, inkább tsikolód, inkább tsikolód, Na-pi! Nem cinikus, maszatos stricid, nem cinikus, maszatos stricid, édes szerelmem, ákác-mézem! Ua, Ua! En a nagy Na-pi vagyok! Ua, Ua! En az óriás Na-pi vagyok! Ua, Ua! En a világrengető Na-pi vagyok! Ua, Ua, Ua, Ua, Ua! Na-pi, Na-pi, Na-pi — én a Mindennapi Na-pi, Na-pi, En a betevő Na-pi, ez vagyok én bizony, imádottam, drága kincsem, páncélos lovagom, Ua! Világos a képlet: Na-pi — ez a Termékeny Asszony neve (a népé is egyben) és Ua a férfi. Ám a dalt a férfi kezdi. S néki válaszol az „óriás Na-pi”. A na-pi tehát nemcsak asszonyasszonyt, hanem egyben népet: emberembert is jelent. A szó megkettőzve a párost jelenti: férfit és nőt együtt. Az asszonyasszony szóban az első asszony (a szó) a nőnemű asszonyt jelenti, a második a hímnemű asszonyt. Ugyanígy az ember szó esetében. Ugyanez a páros figyelhető meg: if jak-öregek, szépek-csúnyák, szőkék-barnák stb. esetében. E párosok némiképpen ellentétezettek, mert óhatatlanul pozicionális és tendencionális hierarchiát fejeznek ki (ahogy hallottam vagy olvastam ezeket, már nem emlékszem, honnan, lehet, egy jó dumapartin.) Tehát a sorrendiséget nem lehet kikerülni. Bármennyire is szimultán (egyidejű) valami, ugyancsak szimultán módon szukcesszív is (egymásutáni). A szimultaneitás semmi más. mint a szukcesszivitás egyidejűsége, és a szukcesszivitás pedig a szimultaneitás csakis lineáris külön-időkben megvalósulható, mindig konkrét formája. Induktív, deduktív. Egyes, általános etcetera. Ha jól hallottam. Utoljára az áldott Veres Péter bátyám beszélt nekem a szimultaneitás szuk- cesszivitásáról. Egy boglya tövében ültünk szalonnázgatva. Rámnézett huncut szemöldöke alól s azt mondta: — Érdekes ez a vers, ez a Na-pi vers. Csak egy kicsit szemérmetlen. De 1108
