Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - Páskándi Géza: Egy népmonda feldolgozása (paródiák)
ra megszokják, hogy soha többé nem akarnak nyertesek lenni. Szóval: szerényen éldegélnek, nem vágynak ki tudja, milyen magas polcra, nem akarnak az élre törni. Még zsűritagok se akarnak lenni. Kecsek (apró szünet után): Tudja, mit? Nem küldök be semmit a pályázatra s mégis felmarkolom a korpát, illetve az utazási jegyet! Fejő: Kecsek, maga egy fantaszta! Kecsek: Dehogy vagyok én az a nem- tudommi! Ide figyeljen: beküldők a pályázatra tíz üres kéziratpapírt s az elejére néhány sort biggyesztek. Mondjuk valami ilyesmit: Tisztelt zsűri! Erre a tíz lapra egy nagyon rossz, unalmas humoreszket akartam írni. Vegyék úgy, hogy megírtam. Maguk is jól járnak, nem kell végigolvasni az egészet, én is, mert nem kellett kínlódnom egy rossz írással s mégis megkapom a nyugati utazást. Tisztességes üzlet. Fifti-fifti! Fejő: És ha nem hiszik el magának, hogy tudna ilyet írni? Kecsek: Olyan nincs! Hogy ne higy- gyék el egy magyar vicchősnek és humoristának, hogy megtudja írni a világ legrosszabb humoreszkjét. Olyan nincs. Ezt el kell hinni. S akkor oké az utazás. Fejő: De Kecsek, hátha mégis ragaszkodnak az íráshoz és egy olyan rosszhoz, amilyet még maga sem tud írni? Akkor mit csinál? Kecsek: Akkor álnéven beküldőm a maga egyik elfelejtett humoreszkjét, Fejőkém! Amit maga írt, azzal biztosan veszitek, vagyis hát nyerek! Fejő: És én? Helyettem ki ír? Kecsek: Ki? Hát én! Fejő: Mit? Egy humoreszket? Kecsek: Frászt! Egy képes levelezőlapot a tahiti utazásból!* *A szerző előbb felvilágosítást kért a Humorbank Országos Tervező Bizottságának Központi Irodájától: humor-téma lett ma már a kecskenyáj-pályázat? Igenlő választ kapott s Így megírta a pályamunkát. EGY MAGYAR NYELVŐR Körömre-koppintó HELYES: körmére koppint, körmére ég a gyertya, körmére (vagy körme alá) néz, körömszakadtáig véd valamit, foggal és körömmel harcol, annyi esze sincs, mint a köröm feketéje stb. HELYES TOVÁBBÁ: kecske, bakkecske, gida (vagy tájnyelvi alakjában: gidó), a kecske mekeg, kecskét fej stb. NEM HELYES: a kecske körmére égett a gyertya, annyi esze sincs, mint a kecskeköröm feketéje, kecskekörömszakadtáig ... stb. Fentebbiek minden józan gondolkodású, jobbízlésű anyanyelvtársunk számára világosak. Mégis mennyi szabadosságot enged meg magának a ficánkoló fantázia. Minap olvashattuk egyik folyóiratunkban az alábbi verset: 1096
