Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - Páskándi Géza: Egy népmonda feldolgozása (paródiák)
Bement a Pán az ablakon, gyertyát tartott a kisasszony. S hogy a lángját ki ne lessék, meg ne lássa szemfülesség, átvette a Pán a gyertyát s váltogatva körmön tartják. Ablakra sötét boruljon, fénye kettejükre hulljon, látni ők akarják egymást, hát a gyertyát váltogatják. Felül, alul, alul, fölül, míg a gyertya lángja kihűl. A hajnalnak örömére — odaég a Pán körmére. A kisasszany bánatára — hátiszik'anyja kopogása. Nos: nem árt a körmére koppintani annak, aki egy dévaj kecskelábú pán körmére égeti a gyertyát! Sodomiára (bestialitásra) akarjuk nevelni ifjúságunkat? Mert végül is meg kell mondanunk, hogy tulajdonképpen — horribile dictu! — itt nem egy kisasszony meg egy pán, hanem két malac szerelmeskedéséről van szó! A NYELV ŐRÍ2Ö PÁSZTORA EGY POLÉMIKUS Pánlogika Vita Lapjuk múlt heti számában egy hírlapi „őriző pásztor” dörgedelme zavarta meg olvasói csöndünket. Nekünk az idézett vers tetszett, s fájlaljuk, hogy Őriző Pásztor nem írta ki a költő nevét. Ami pedig a „pánlogikát” illeti: Pásztor előbb bestialitásról beszél, hogy azután megállapítsa: tulajdonképpen két malac szerelmeskedik. E heti szerény kérdésünk: mióta bestialitás az, ha két malac szerelmeskedik? Mégha ez a malac — mondjuk — egy kutyához közelednék hasonló szándékkal. Akkor viszont más probléma ágaskodik: bestiaiítás- nak nevezhető-e egy kutya és egy malac szerelmeskedése? Vagy egy ló és egy szamár — bűnös — viszonya, amely — mint tudjuk — öszvért eredményez? Vendetta genetica? Ennyit a pánlogikáról, melyet Pásztornak sem árt megszívlelnie. ANTIPÁSZTOR VAGY ANTIJUHÁSZ 1097
