Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - Páskándi Géza: Egy népmonda feldolgozása (paródiák)

Én olvastam, hogy a Nobel Alfréd is szakszervezeti tag volt. Fejő: Hol olvasta maga mongol­kóros ? Kecsek: Na, na, elismerem, Mongó­lia egy szép és jó ország, de azért én inkább angolkóros szeretnék len­ni. Fejő: Az angolkór egy betegség, ma­ga ... maga ... (Nem lel jelzőt.) Kecsek (elnyújtva): Betegség? Az magának betegség, ha én egy hatal­mas gyarmatbirodalom honpolgára lehetnék? Fejő: Maga tájékozatlan tuskó: a brit gyarmatbirodalom lényegében már rég széthullott darabokra. Kecsek: Akkor meg mitől lehetnék beteg? Fejő: Magával én nem állok szóba. Csak még azt mondja meg, hol ol­vasta ezt a dolgot a Nobelról? Kecsek: Valami régi újságban. Le­het, hogy kacsa? Ott azt írja, hogy a Nobel is tagja lett a gyáriparosok szövetségének. Fejő: Az szövetség és nem szakszer­vezet, Kecsek! Kecsek: Szövetség, de érdekvédelmi. Fejő: És honnan veszi maga, hogy a szakszervezet érdekvédelmi szövet­ség. Kecsek: Törülközőt vásároltam egy lengyel ismerősömtől. Ö mondta. Fejő: Az ilyen dumát unom, Kecsek. Térjünk a tárgyra. Részt akar ven­ni ezen a kecskenyáj-pályázaton, vagy nem? Kecsek: Mit ad, ha részt veszek? Fejő: Nem én adok, ők adnak! Kecsek: Hát jó, de mit? Fejő (az újságba nézve): Első díj: balatoni nyaralás. Második díj: or­szágos körút. Harmadik díj: utazás csehbe, szovjetbe, bolgárba ... Kecsek: Albánba nem lehet? Fejő: Mit keresne maga épp albán­ban, Kecsek?! Kecsek: Nézze, én már jártam a vi­lágűrben, sőt a Holdon is, de albán­ban még soha. Fejő: Megvan a véleményem! De folytatom. Szóval utazás románba ... Kecsek: Árvíz után vagy földrengés előtt ? Fejő: Szégyellje magát Kecsek, így tréfálkozni szegény szomszédaink ter­mészeti katasztrófáival! Kecsek: Pardon! Egyáltalán nem tré­fálok. De azért csak tudnom kell, hova megyek és mikor. Ök sem száll­nának meg nálunk egy pesti szállo­dában, ha tudnák, hogy egy piromá- niás nemsokára felgyújtja, ahogy meg is történt. Fejő: Elsül a feje, Kecsek! Szóval: a harmadik díj: utazás valamelyik tetszésszerinti szomszédos országba, amit később a zsűri nevez meg. Kecsek: Akkor mitől tetszés szerinti? Fejő: A zsűri tetszése szerinti, ma­ga... Kecsek: Na ezt hagyjuk. Negyedik díj nincs? Fejő: ördöge van! Itt azt írja, hogy azok között, akik nem nyernek első, második és harmadik díjat, vagyis a vesztesek között kisorsolnak több nyugat-európai és kontinensközi utazásra szóló jegyet. Érti már? Kecsek: Szóval: az első díj egy ba­latoni sellő, a vigaszdíj pedig a ta­hiti nők. (Kis csend.) De hiszen ak­kor majd mindenki veszíteni akar. És akkor ki fog nyerni? Fejő: Kik? Hát azok, akik a pályá­zatot kiírták. Kecsek: Ezt nem értem. Fejő: Nézze, amíg a pályázati művet írják, előszöris semmi mással nem törődnek, Másodszor: ha a veszte­sek közt ilyen nagy jutalmakat osz­tanak ki — akkor mindenki vesztes szeretne lenni. És ezt végülis annyi­1095

Next

/
Thumbnails
Contents