Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - Dercsényi Dezső: Gerevich Tibor (1882-1954) (tanulmány)

listarium és Zrínyi Miklós (a költő) síremléke, amelyet az 1942-es műemléki kiállításra hoztunk fel Csáktornyáról (Cakovec) került kiadásra.

Nemzetközi tekintélyét talán az jellemzi legjobban, hogy évtizedekig volt főtitkára a művészettörténet nemzetközi társaságának a CIHA-nak (Comité International d’Histoire de l’Art). S e minőségben nem csak részt vett és vezette üléseit, Budapestre is elhozta 1934-ben a szakma legjelesebb képviselőit.

Művészeti politikája erőteljesen kötődött az olasz művészethez.

Fiatal koromban azt hallottam, hogy az első világháború után ingadozott: Párizs vagy Róma kortárs művészetét tekintse mintaképnek, de ennek írott nyomát nem találtam. Az előbb említett előadása, amely az egyetemes művészet modem irányzatairól szólt, az École de Paris alapos ismereteiről tanúskodott, ha nem is rejtette véka alá, hogy nem szimpatizál ezzel a művészeti iránnyal. Kétségtelen azonban, hogy mint a velencei Biennale évtizedeken át magyar kormánybiztosa, jól ismerhette a korabeli európai művészetet.

A velencei Biennalen igyekezett a legjobb magyar művészeket bemutatni s nyilván oroszlánrésze volt abban, hogy 1940-ben a Biennale nagydíját Aba Novák Vilmos nyerte el, az egyetlen magyar, aki ebben a nagy nemzetközi művészeti elismerésben részesült.

Úgy vélem, Gerevioh művészeti politikáját nem szabad c&ak a „Római iskola” szemszögéből megítélni. Szemben állt pl. az akkor uralkodó és a Műcsarnok nevével fémjelzett elavult naturalista irányzattal is.

Gerevich a római Magyar Akadémiát a modern magyar művészet bölcsőjének szánta. Ezt azonban aligha úgy képzelte, hogy művészeink átveszik a novocentonak nevezett hivatalos művészeti irányt. Ez egyébként feltűnően hajladzott a német művészet Neue Saihlichkeit irányzatához, amelynek keletkezése idején a huszas években az expresszionizmus visszahatására keletkezett s lényegében neoklasszicista stílus volt. Keletkezésének tehát nem volt ugyan köze a hitlerizmushoz, de végül is annak hivatalos művészete lett.

Biztosnak vélem, hogy Gerevich eredeti koncepciójában nem a novocento irányzat követése szerepelt, hanem az Örök város művészetének termékenyítő hatása. Ebből a szempontból jól jellemzi a helyzetet az első művészösztöndíjasok névsora: Aba Novák Vilmos, Molnár C. Pál, Patkó Károly, Pátzay Pál, Szőnyi István. Úgyszólván valamennyien az ösztöndíj korhatár kereteit átlépve — némelyik két évet is — töltött Rómában. Közülük egyedül Pátzay volt az, akiben már korábban megfogant a neoklasszicista formálási törekvés. Mind kiérett művészegyéniségek voltak, akiken Róma nem változtatott (az egy Molnár C .Pálon kívül, aki pedig szinte erotikusán ható aktjai és a szürrealista stílusú képei mellett a trecento bájos naivitását is beillesztette eléggé sokszínű művészi repertoárjába). Vagy, hogy a fiatalabb nemzedékből vegyek példát: a később Moszkvába emigráló Mészáros Lászlón, vagy Vilt Tiboron sem. Alighanem az igazságot fogalmazta meg Konta Sándor (Mészáros László. Bp. 1966): „De valóban friss és igaz tehetségek is vállalkoztak az egyházművészet terén adódó feladatokra, csak épp a legjóbbaknál, Aba Nováknál, Szőnyinél... Pátzaynál, Vilinél jelentett ez rövid... jövedelmező kirándulást. Oeuvre-jük egészét figyelembe véve, az ilyen jellegű munkák eltörpülnek1, jelentéktelenné válnak”. (45. 1.)

1929 késő nyarán vacsoránál ott ültünk a Palazzo Falcomén földszinti éttermében. (Akkor még az ösztöndíjasok teljes ellátást kaptak, ebédhez, vacsoráihoz még egy quarto bort is: de a pénzhiány miatt elégedetlenkedtek). Az egyik este berobbant közénk Szicíliából Aba Novák.

— Láttam a cefalui, palermói mozaikokat, így kell festeni — magyarázta lelkesen.

Pátzay, aki harmincegynéhány éves fővel már akkor is bölcs higgadtságot képviselte, leintette:

— Vili! Te ezután is úgy fogsz festeni, mint eddig.

A városmajori templom mennyezetképeit nézve (1938) nem vagyok biztos Pátzay igazában, de az bizonyos, hogy Aba Novák stílusát nem lehet „római iskola” skatulyájába belekényszeríteni — mint ahogy az előbb felsoroltakét sem. Ennek ellenére Gerevich alig tudott elképzelni külföldi kiállítást (gondoljunk csak a párizsi világ1088