Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - Dercsényi Dezső: Gerevich Tibor (1882-1954) (tanulmány)
kiállítás pannóira), vagy monumentális magyar freskót Aba-Novák nélkül. A jászszent- andrási rk. templom Chiovinivel festett falképei, a szegedi Hősi kapu, a székesfehérvári Szt. István koporsót őrző, akkoriban úgynevezett Mauzóleum falképei (mindkettő lefestve) aligha jöttek volna létre Gerevich nélkül. Meg is kapták idehaza mindketten a megfelelő kritikát, „kultúrbolsevizmus” volt a legenyhébb jelző, amivel illették. Kőszegi László (akit származása aligha predesztinált erre a szerepre) a negyvenes években jobboldali lapokban szinte hetente megtámadta Gerevichet és az általa képviselt művészeti irányt, elsősorban az akkor már „vitéz” Aba Novak Vilmost. Egy régészi társulati ülés után (ezt is az egyetem XII. tantermében tartották) a második emeletről lefelé jövet Kőszegi odalopakodott Gerevich mellé. — Tibor, téged és az általad képviselt művészi irányt minden héten megtámadom. Te sohasem reflektálsz. Mikor vagy hajlandó vitatkozni? — Ha kibérelted a Beketow cirkuszt, ott szívesen, de belépődíj mellett, — volt a gyors rdposzt. A „Római iskola” úgy hiszem, nem tartozott Gerevich eredeti koncepciójához, de a 30-as évek művésznyomora ebbe az irányiba tolta az alkotókat, s ő vállalta. Jó volt a minden év végén Rómában megrendezett ösztöndíjas kiállításokon képeket, szobrokat eladni. (Mussolini egy ízben nagyvonalúan megvette az egész kiállítást.) Jó volt idehaza is megrendeléshez jutni, elsősorban egyházi megrendelőktől, akik céljainak remekül megfelelt a novocento idealizáló realista stílusa. Végül műemlékvédelmünk megújításáról kell szólnom. Nem tudom, mennyire ismert, hogy a magyar műemlékvédelem a harmincas évek elején éppen hogy vegetált. A Tanácsköztársaságnak az a kísérlete, hogy szervezetét, módszerét megreformálja, a rendszer bukásával meghiúsult. A Szépművészeti Múzeum egyik félemeleti termében tengődött a hivatal és évi 19 000 pengőből (egy vidéki családi ház ha kijött volna belőle) őrködött a műemlékké nem nyilvánított műemlékek felett. Gerevichet 1934-ben nevezték ki alelnöknek, mert a tiszteletbeli állású elnök a minisztérium valamelyik főkorifeusa szokott lenni. Gerevich merész újításokat vezetett be. Nem oszlatta fel a Bizottságot, csak nem hívta össze többé tagjait, kijelentve, hogy a Műemlékek Országos Bizottsága szakhivatal. Hivatali helyiségnek megszerezte az Iparművészeti Múzeum (amelyet ez időben a Nemzeti Múzeum egyik osztályává minősítették) egykori főigazgatói lakását, amely a Hőgyes Endre utca és az Üllői út sarkára nézett. Maga mellé vette kedvelt tanítványát, Genthon Istvánt előadónak, ami lényegébne a hivatal vezetését jelentette, a Tanácsköztársaság alatti szereplése miatt félreállított Lux Kálmánt műszaki vezetőnek, megtartotta Szentiványi Gyulát, alki az egész adminisztrációt egymaga ellátta s elkezdődött a munka. Pénz, törvény, szervezet nélkül azonban hová juthatott a konszolidált Magyar- ország legsúlyosabb éveiben? Űj műemléki politikát hirdetni kellő eszközök nélkül hiábavalóságnak tűnt. A szerencse azonban a bátrakat segíti. Alig vette át a hivatalát, amikor egy legördülő kő okozta kisebb károsodás miatt az esztergomi vár falainak megerősítésére küldte Lux Kálmánt, nem törrődve azzal, hogy a csekélyke javadalomból néhány ezer forint volt már csak a kasszában. Lux, Lépőid Antal biztatására ásatni kezdett az úgynevezett Lipót bástyán s pár nap alatt feltárultak az Árpádok várpalotájának romjai. Pompás épületek, trecento és XV. századvégi freskók, remek román és reneszánsz faragványok. Szerencséje mindenkinek lőhet, de hogy a pompás leletből hogyan épült fel műemlékvédelmünknek máig is példaadó helyreállítása, hogyan biztosította ennek fedezetét, az külön tanulmány tárgya lehetne. Ez utóbbiról csak annyit, hogy Gömbös Gyulától három évre 300,000 pengőt szerzett a helyreállításra, amit a miniszterelnökhonvédelmi miniszter csak úgy tudott biztosítani, hogy évente aratási szabadságra küldte a hadsereget. De most bennünket nem ez érdekel, hanem az, hogy az olaszoktól tanult legkorszerűbb elvek alapján folyt a helyreállítás. Ma is észlelheti a látogató: mindazt visszatették a helyére, amit tudományosan meg lehetett állapítani, s mindazt, amit pótoltak, e célra gyártott téglával, vagy vasbeton szerkezettel pótolták. Irányítása idején még sok — ha nem is ilyen mutatós — feltárás, helyreállítás 1089
