Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - Dercsényi Dezső: Gerevich Tibor (1882-1954) (tanulmány)

landó kormánybiztosa, de szervezője, rendezője az európai nagyvárosokban a magyar képzőművészeti kiállításoknak is. Karrierjének delelőjére akkor jut, amikor 1934-ben kinevezik a Műemlékek Országos Bizottságának alelnokévé és ezt a posztot az intézmény feloszlatásáig, 1949 novemberéig ellátta. Megvalósíthatja régi, Ipolyi Amoldra emlékeztető programját, egyaránt gondja ,a múlt értékeinek megóvása és a jelen művészetének gyámolítása. Ez időben mindazokat az elismeréseket megkapta, ami széleskörű tevékenységének dukált: Corvin koszorú, az Akadémia rendes tagja, a címek inflálódása idején szerencsére nem lett „kormányfőtanácsos”, mert mint egyetemi tanárt megillette a méltóságos cím, amit éppen úgy nem kedvelt, mint más címet.

E sorok írója, amikor szívességi „lektorálásra” kérte első cikkeinek egyikével kapcsolatban, jóváhagyóan csak annyit mondott, ne írja alá mint doktor, aki ilye: tud írni, arról úgyis kitűnik.

Tisztán látta a II. világháború kimenetelét, mintha Tombor Jenő egykori vezérkari tiszt, a Magyar Nemzet katonai szakértőjének a mondatát ismételte volna: „A háború a kitörése pillanatában eldőlt”. Amikor a háború kitörése után tüntetésre vezényelték ki az egyetemi hallgatókat az olasz követség (akkor a Rádió mai székháza, a Károlyi palota) elé, azt a jelszót harsogták: Együtt menetelünk a Dúcéval. „Igen — mondotta — mert elég okos, hogy ne lépjen be a háborúba”. Nem tehet róla, hogy Olaszország „vezére” még sem volt elég okos.

Emlékeim között őrzöm az egyik festő pártfogolitjának rózsadombi villájában lezajlott jelenetet. Akkor már az angolszász bombázók korlátlan urai voltak a magyar légtérnek. Innen láthattuk berepülésüket, azzal a püspökkel, ki székesegyházában freskót készíttetett a művésszel s annak vázlatait néztük meg.

Beszélgetés közben nem tudta kikerülni az akikor már élesen felvetett zsidókérdést.

— Hiszen csak dolgozni viszik őket Németországba — mondotta.

— Ügy vélem kegyelmes uram, helyesebb lenne a Szentatya véleményéhez igazítani állásfoglalásainkat — válaszolta Gerevich.

Kétszer szabadult fel Esztergom, ahol átélte a háború utolsó napjait. Itthon budai lakásának romjai fogadták, hivatali szobájába költözött. Simán igazolták, mert mindenki jól tudta, szerette az olaszokat, de gyűlölte a németeket. A német követség több ízben tiltakozott egyetemi előadásainak hangja és részletei miatt. Haláláig megtartotta egyetemi katedráját, meg is tartotta előadásait, noha az Akadémián tanácskozó taggá minősítették. Az egykori Szt. János téri (ma Attila körút) új lakásában érte a halál egy nappal 72. születésnapja után.

Úgy hiszem, életútjának rövid áttekintése után leghelyesebb tudományos munkájáról szólni, mert ez az a gerinc, amelyre az egész életmű, az oktató, a kultúnpolititous és a műemlékvédő tevékenysége felépült. Doktori disszertációját „Az arányosság elméletének és gyakorlatának története a művészetben” címmel írta (1914). Ezt a saját korában is előre mutató művet a bolognai művészet köréből vett tanulmányok követik. Köztük is kiemelkedik az 1912-ben tartott Nemzetközi Művészeti Kongresszuson előadott s a bolognai barokk művészetről szóló (de csak 1921-ben megjelent) tanulmánya. Ugyancsak az elsők között figyelt fel a bolognai miniatúra festészet jelentőségére s trecento festészet és miniatúra kapcsolatát elemző írása, mindmáig az egyetem körül kialakult könyvmásolás és illuminálás első és sokszor idézett feldolgozása (Rassegna d’Arte 1909).

Korán alkotja meg az egyetemes művészettörténet keretében egyik főművét, amely a krakkói Czartorisky képtár olasz mestereiről először folytatásokban az Archaeológiai Értesítőben jelent meg (1915—1917), majd önállóan is 1918-ban. A kötet az ez időben Morelli által bevezetett úgynevezett sííluskrdtikai módszer egyik legkorábbi magyarországi alkalmazása, amely a Krakkói gyűjtemény számos képének máig is érvényes meghatározásához vezetett. Ezek között Leonardo Menyétes hölgye és Rafaello férfi arcképének felismerése s stíluselemzéssel mestereinek bizonyítása olyan eredmény, amelyre nemcsak a lengyel, de az európai szakirodalom is felfigyelt. Örök kár, hogy a háború vége felé már nem jelenhetett meg idegen nyelven és a német kivonat csak az eredmények, nem pedig a módszer virtuóz alkalmazásának közlésére

1084