Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - Dercsényi Dezső: Gerevich Tibor (1882-1954) (tanulmány)

Ez a szánté nosztalgikus vonzódása indokolja, hogy bár szíve a quatrocentoboz húzott Francesco Frannaról Peruginoról, a XVI. századi bolognai festészetről oly szeretettel írt, mintha nem olvasta volna Anatole France Pinguinek szigete című szatirikus regényét.

Itt ismerkedett meg Anduino Colasantival, akivel közösen ismertették olasz nyelven a Pálffy Gyűjtemény itáliai képeit s akivel egy életre szóló barátságot kötött. Alighanem ennek is volt köszönhető, hogy oly jól ismerte és követésre méltónak ítélte az olasz műemlékvédelem helyreállítási módszerét. Coiasanti évtizedekig Direttore Ge- nerale-ja (ez államtitkárnak felel meg) volt az olasz minisztérium művészeti osztályának, ahová a műemlékvédelem is tartozott. Bizonyára sorjázni lehetne olasz barátainak a nevét, én csak annyit tudok biztosan, hogy a második világháború után is, külföldi konferenciákon, kongresszusokon jó ajánlólevél volt, ha az olaszoknál hivatkoztunk a „Professor® Dzserevik”-re, ahogyan ők idiómájuk szerint barátjuk nevét ejtették.

Az egyetem és a külföddd tanulmányutak után a Nemezti Múzeum Érem- és Régiségtárában kapott állást, így nevezték akkoron a régészeti és történeti osztályt és az Éremtárat.

Sorsdöntő, hogy a harminc egynehény éves fiatalembert Csemoch János hercegprímás 1916-ban megbízta az esztergomi Keresztény múzeum gyűjteményének rendezésével, első kiállításának felállításával. Később igazgatója lett. Ma. már köztudott, hogy az első három magyar művészeti közgyűjtemény közé tartozik olasz képeivel, különösen a koraiakkal — ha lehet ilyen összehasonlítást tenni — felül is múlja Szép- művészeti Múzeumunkat. Függetlenül attól, hogy régi magyar művészetre vonatkozó legjelentősebb publikációi (ezekre még vissza kell térnünk) ehhez a gyűjteményhez kötődnek, a megbízás két szempontból is sorsdöntő lehetett. Itt kötött barátságot a prímás titkárával, Lépőid Antallal, Esztergom történetének egyik legjobb kutatójával, de bizonyára itt alakultak ki azok a szoros egyházi kapcsolatai, amelyek egész pályáján jótékonyan végig kísérték. Bizonyára kiváló kvalitásain túl ennek is köszönhette, hogy 1924-ben katedrát szerveztek számára a Pázmány Péter Tudomány Egyetemen keresztény régészet és művészettörténet elnevezéssel. Egy évvel azonban vissza kell lapoznunk hősünk élettörténetében, mert a magyar közállapotokra jellemző esetnek lehetünk szemtanúi.

1923 a félelmetes B-lista megjelenése a magyar közéletben. A felduzzadt állami apparátust elbocsájtással, nyugdíjazással csökkentették. A régiségtár igazgatója — arra hivatkozva, hogy mindkettőt jövőre egyetemi tanárnak nevezik ki — Alföldi Andrást és Gerevich Tilbórt javasolja Bdistázni. Nem kell mondanom, a javaslatból semmi sem lett, hacsak nem évtizedekre szóló harag.

A románkori kötet előkészítése »torán, a harmincas évek második felében beszélgetéseink során észrevettük, hogy főnökünk a Szt. István szarkofágot nem akarja szerepeltetni.

— Meglátják, majd előkerül a fedele és azon a felirat, hogy Prdvináé volt — rep- likázott.

Genthon Istvánnal a legremekebb analógiákat gyűjtöttük össze számára, míg beadta a derekát. Akkor tudtam meg, hogy a szarkofág eredetét és rendeltetését megállapító szakember egykori főnöke volt. Az talán már a sors iróniája, hogy azóta az olasz kutatás kimutatta: a San Marco falát díszítő s a szarkofághoz legközelebb álló faragványokat Bizáncból hozták Velencébe.

Gerevich pályája meredeken ívelt felfelé. Már 1922-ben az Akadémia levelező, 1934-ben rendes tagja. Fraknói Vilmos hagyatékának (a Via Viliini egyik villája, amely ma követségünknek ad otthont) felhasználásával a kilebelsfoergi kultúrprogram keretében megszervezi a római magyar történeti intézetet. Majd megszerzi számára az örök város egyik legszebb palotáját, a Róma városképében is uralkodó szerepet játszó Borromini építette Palazzo Falconierit és 1925-től évtizedekig az Intézet, majd az Akadémia igazgatója, később kurátora lesz. Faludi Jenővel a palota mellett felépítteti a Palazzánát, az ösztöndíjas művészek műteremlházát. Ekkor mór a velencei Biennale, majd az iparművészet három éves tárlatának, a milánói triennalénak ál1083