Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - M. Pásztor József: József Attila-Emlékbizottság - 1942-ben. A dokumentumok tanúságtétele (tanulmány)
1923. júliusában. A 6—8. oldalon Veres Péter mondta el emlékeit és méltatta szavait József Attiláról, melyek hitelességét az azóta megismert levelei tanúsítanak. Az írás egy-két jellemző kitételét idézzük: Én József Attilát elég korán megismertem és felismertem, de sohasem ír- . hattam és soha se beszélhettem róla... Még csak az az írásom se jelenhetett meg, amelyet a versei felszabadító hatásáról írtam... ... a balatonszárszói temetőbe... A református diákok kicsiny csoportja hívott ki pár évvel ezelőtt az Attila sírjához. ... akkor is mondtam: Magyarország jelképe és József Attila hányatott életének stílszerű befejezése. Elhagyatott, kopár, fátlan és virágtalan dombtető... Amit nekünk hagyott ez után a szenvedés után, az idáig az egyetlen letisztult szocialista, költészet. József Jolán — a 9—10. oldalakon — „József Attila a családban” címmel az Eta gyermekeihez írt verseket idézte. József Attila költészetét Kelemen János elemezte, kimutatva és igazolva azt a megállapítást, hogy József Attila költészete... új költészet, melynek már más a látása, formája, súlya mint minden más megelőző költészeté. Az életében megjelent József Attila-kötetek kritikai fogadtatásáról szintén Kelemen János állított össze szemelvény-gyűjteményt azzal az összegező véleménnyel, hogy ... senki sem vette komolyan, alakját töredékesen látták, nem vették észre költészete mély logikáját, szigorú következetességét... A Kelet Népe májusi számában még megjelent egy fotó „József Attila egyetemi hallgató korában” aláírással, valamint egy felvétel sírjáról a balatonszárszói temetőben. Júliusban pedig Dudás Kálmán „József Attila emlékének” szentelt versét tették közzé. E három sajtókiadvány — a Népszava, a Magyar Nemzet és a Kelet Népe — három társadalmi osztály József Attila-képét tolmácsolta az olvasónak. A TEMETÉS Az 1942. május 3-án, vasárnap délelőtt lezajlott temetésről két nappal később, 5-én adtak hírt a napilapok. A Magyar Nemzet a következőket írta: József Attila pesti temetése Ez a temetés emlékezetes marad azok számára'akik rendezték és akik látták azt... ezren álltak... a sír körül. Majdnem mind fiatalok voltak. ... A jövő Magyarország izent itt a jelennek a csúnya ég alatt, a csúnya időben... A temetés a Vándor-kórus énekével kezdődött (A város peremén)... Ezután Gáspár Zoltán hírlapíró a József Attila-Emiékbizottság nevében mondotta el beszédét... A beszámoló szerint a baloldali politikai és szellemi-művészeti élet képviselői közül jelen voltak: Kéthly Anna, Miliők Sándor, Szakasits Árpád, Veres Péter, Nagy István, Darvas József, Gobbi Hilda, Major Tamás; — az Emlékbizottság — már idézett — tagjain kívül. A temetésen megjelent Radnóti Miklós is, aki naplójában a következőket jegyezte le a saját részvétele és a temetés körülményeiről: ápr. 30. Moziba készülünk este Fifivel, a kapu előtt József Juditba ütközünk. Hozzánk jön. Jegyünk van már, jön velünk ő is, kap még jegyet biztosan. Megyünk a Návay Lajos utcán, esik az eső, s megszólal Judit: „Attila Pesten van.” Döbbentem nézek rá, hirtelen nem értem, hirtelen egy „no, ugye, mindig mondtam” ágaskodik bennem vidáman. Aztán megértem. „Felhozták Szárszóról, még nem tudom, mikor lesz a temetés, az estet nem engedélyezték...” máj. 2. Este egy papírdarabot találok az előszobában, aláírás nélkül, az írást nem 1067
