Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - M. Pásztor József: József Attila-Emlékbizottság - 1942-ben. A dokumentumok tanúságtétele (tanulmány)
a sajtö-elökEszítés A József Attila-Emlékbizottság és aktívái, szimpatizánsai arra törekedtek, hogy a temetés maga a magyarországi antifasiszta és függetlenségi mozgalom politikai de- mostráeiója legyen. Politikai tartalma ennek pedig a munkások, parasztok, polgárok és értelmiségiek összefogása, illetve együttműködésük megteremtésére való törekvés volt. Hogy ebben József Attila életének és költészetének megismertetése s programmá avatása miként játszódott le, arra dokumentummal szolgálnak az 1942 első felében megjelent írások. A szocialisták táborában a József Attila-életmű értelmezése nem volt egyértelmű: a csak proletár-jelleget hangsúlyozók álltak szemben az általános emberi és nemzeti értékeket felmutatókkal. Az utóbbi álláspontot képviselő Szakasits Árpád a következőikben összegezte — Rákospalota munkásközönsége előtt — a József Attila-életmű jelentőségét: A nagy hídnak oszlopa ő, amelyet Petőfi szelleme tart és Adyé. Ez a hid köti össze a népet, a dolgozó tömegeket a magyar géniusszal, a magyar történelmi múlttal, a jelennel és a jövővel... József Attila költészetében az új magyar proletár ereje feszül, értelme csillog és célja zeng: független és szabad országban, független és szabad nép, amely új századok felé viszi országát az örök haladás és örök humánum szellemében. A Népszava szerkesztőségi cikke — a temetés napján — már tényként szögezte le, hogy „József Attila neve program és követelés lett”. A továbbiakban pedig arra adott választ, hogy „mivel tett szert... ekkora hatalomra?”: ... a külvárosok népéért vívott elszánt küzdés, a magyar falu megmentésének, emberségünk és magyarságunk megőrzésének legfőbb gondja (foglalkoztatta, s ezért lett) ... a dolgozó és haladó értelmiség költője... A belső népi felszabadulás mellett most már nemzeti létünk megóvásának kötelező parancsát is hangoztatja ..........versei meghallgatására á hítattal jönnek össze a nemzeti szabadság és népi felszabadulás hitvallói és harcosai. A Magyar Nemzet hasábjain a szövetséges polgárság képviselői mondtak véleményt a József Attila-életműről. Számukra az ő költészetének megismerése a munkásosztály történelmi küldetésének és erejének tudatosodását jelentette. A politikában szembe kellett nézniük a szervezett munkássággal kötendő szövetséggel, ami nem volt egyszerű számukra. Az Emlékbizottság elnökségében ténykedő Szabó István például a következőképpen vélekedett: „A m.unkástársadalom zárt, bizalmatlan, racionalista és némi tekintetben történelemellenes légkörében” kell utat találni az együttműködésre. E nézőpontból érthető meg az ő József Attila-kommentálása: ... a magyar irodalomban — Petőfinél, Katona Józsefnél, Adynál, József Attilánál, Kossuthnál — megvan minden, amit a munkásnak is meg kell tanulnia... Másként vélekedett Antal Gábor, aki a József Attila-költészet megszületését és ki- teljesedését éppen a munkásosztálynak tulajdonította: Senki sem kételkedhet (abban)..., aki ismeri azt a hatalmas alkotói erőt, melyet a munkásosztály képvisel, (hogy) ... ennek az emberiség vizuali- tásában (művészetében) is forradalmi szerepe van... (Ebből) fakadt ki a magyar munkás-költészet is, mely egy József Attilát adott a magyarságnak és a világnak... A Kelet Népe — melyet akkor Móricz Zsigmond szerkesztett — az 1942. évi májusi számát szentelte József Attilának. (Előzőleg a februári számban József Jolán tollából közölt méltató írást.) A máusi szám címlapján fotót közölt József Attiláról, melyet Barta István készített 1936-ban. Az első oldalon — az 1935. VIII. 7-én írt — „Én nem tudtam” című vers kéziratát tették közzé. Az 5. oldal tartalma — „József Attila hagyatékából” címmel — a „Leányszépség dicsérete” c. vers volt, mely Makón készült 1066
