Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - M. Pásztor József: József Attila-Emlékbizottság - 1942-ben. A dokumentumok tanúságtétele (tanulmány)
függetlenségi harcot vállaló munkásság, parasztság és polgárság Jelenlétét fejezte ki nemzet nagy költője emlékének ápolására életre hívott szervezetben. E társadalmi osztályok sok névtelenje aktív tevékenységet fejtett ki az Emlékbizottság programjának megvalósításában: szerveztek, terjesztették kiadványukat, a József Attila-pla- kettet és a tervezett zeneakadémiai József Attila-est jegyeit. Az írók és újságírók pedig napilapokban és irodalmi folyóiratokban népszerűsítettek József Attila költészetét 1— a temetés előkészítésének időszakában is. A SZERVEZŐ MUNKA Az Emlékbizottság 1942. április 5-én ,vasárnap tájékoztatta az olvasókat addig végzett munkájáról: A Népszava hasábjain beszámoltunk már arról, hogy mozgalom indult József Attila hamvainak Budapestre hozatalára. A mozgalom szervező munkáját a József Attila^Emlékibizottság vállalta magára. A bizottság sírhelyet szerzett már a halott nagy költőnek, az exhumálás kérdésének részleteit is elintézte már. A budapesti temetés május 3-án lesz, ezen a napon helyezik örök nyugalomra a fiumeiúti temetőben nagy halottunkat. Április 30-án a bizottság József Attila-estet rendez a Zeneakadémián, az előadás bevételét a hazahozatal költségeinek fedezésére fordítják. Az admin isztratívdúvatali teendők elvégzésére a hozzátartozókat — mint „jogi képviselőket” — kellett megnyerni. József Jolán és Eta 1942. március 26-án váltotta ki József Attila „Halotti anyakönyvi kivonat”-át a balatonszárszói elöljáróságnál; s intézték az exhumálás kérelmével és lebonyolításával kapcsolatos hivatalos ügyeket. Az illetékes Somogy megyei alispán 1942. április 2'3-án írta alá a „József Attila exhumált holttestének szállítására vonatkozó véghatározat”-át. Mindez feltétele volt a fővárosi demonstráció megrendezésének. Az Emlékbizottság a díszsírhely megszerzését vállalta magára. Ezt ők a szociáldemokrata párt „községi frakcióján” keresztül intézték: Miliők Sándor, a székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja járt közbe. Erről az akcióról a Magyar Nemzet — a már idézett beszámolójában — a következőket írta: ... a fővárostól négyszáz pengős ingyen díszsírhelyet kértek és kaptak. Mivel egy ilyen négyszáz pengős sírhely nem felelt meg, a bizottság kénytelen volt egy drágább helyet választani... Marosán György emlékező írása szerint ő Gáspár Zoltán, Szabó István, Kovács Imre és Hegedűs B. Dániel társaságában ment ki a sírhely kiválasztására: „Sok szemlélődés után Táncsics mellett választottuk ki József Attila sírhelyét. Napok múlva értesítettek bennünket, hogy azt nem adhatják. Gömbös szobra mellett ajánltak helyet, de azt mi nem fogadtuk el. Végül egy nagyobb térség mellett találtunk helyet, de csak a második sorban. Ebben az volt a jó, hogy könnyen meg lehetett közelíteni.” A temetést előkészítő szervező munka sikerrel járt, s a Népszava 1942. április 30-i számában — egy „József Attila” című, költészetét méltató rövid cikk végén — közölték az olvasókkal: József Attila hamvait néhány nap múlva temetjük a fiumeiúti temető díszsírhelyére. Az időpont elhallgatása itt konspirációs meggondolásból történt. Még a temetés napján sem közölték a szertartás idejét. A Népszava a címlapon kezdődő méltatás címével hívta fel a figyelmet a temetésre: Hazajött József Attila. A Magyar Nemzetben az „Emlékezés József Attilára” című írás mottójaként közölték: A József Attila Emlékbizottság vezetésével József Attila barátai Pestre hozatják a költő hamvait és a kerepesi temetőbe helyezik végső nyugalomra. A szövegben ezt azzal egészítette ki Köröndi András, hogy Már megérkezett a vonat, mely a szárszói temetőből elhozta József Attila hamvait a kerepesi temetőben adományozott díszsírhelyre... 1065
