Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - M. Pásztor József: József Attila-Emlékbizottság - 1942-ben. A dokumentumok tanúságtétele (tanulmány)
gényről” c. vershez készített illusztrációit. A Magyar Nemzet kritikusa pedig azt állapította meg, hogy „József Attilát a szocialisták, művészeik vallomásai szerint, teljesen magukévá foglalták le...” A munkáskórusok repertoárjában már életében helyet kapott József Attila: elsősorban Vándor Sándor zeriésített meg sok József Attila-verset, s azokat az egyes szakszervezetek munkás-dalárdái tanulták meg és énekelték rendezvényeiken. A költő halála után még inkább fokozódott a versei iránti érdeklődés mind a zeneszerzők, mind pedig a kórustagök, illetve közönségük részéről. A Népszava 1942 március 31 -i híradása szerint a Munkásdalegyletek Szövetségének zeneakadémiai hangversenyén — március 29-én — a Vándor Sándor-énekkar „A város peremén”-t viharos tetszés mellett adta elő. A szocialista írók lírai vallomásokban, kritikái írásokban és tanulmányokban méltatták József Attila életművét. Helyét a magyar irodalomtörténet első vonalában jelölték ki. Erről Nagy István — erdélyi kommunista író — a következőket írta a Munkásírók egyik kiadványában: „Magyar írók számára mit fejez ki Petőfi, Arany, majd Ady s legutóbb József Attila? A magyarság történelmének egy-egy korszakát, lelkivilágát, társadalmi helyzetét s a más népekhez való viszonyát. És még valamit: népünk törekvését egy emberibb s igazán magyarabb jövő után.” László Gyula „munkásíró” társai nevében is megfogalmazta a József Attila-i út követésének ígéretét: „De bennem élsz, míg élek, szellemed örök, csak a tested halott, / Ne félj, míg munkás lesz a földön, azokban élsz szüntelen. / Ha lehunytad is szemed, értelmet sugárzó két kis ablakod, / Ismernek majd messzi századok, nemcsak a röpke perc-jelen.” (Elkésett levél József Attilához). A parasztság képviseletében tevékenykedő népi írók közül Veres Péter álláspontja az volt, hogy József Attilát „mégsem lehet csak munkásköltőnek mondani, ö benne ott volt a paraszt is hiszen nemcsak hogy a faluról besodródott József Áron és Pőcze Borbála fia volt, de gyermekkorának jórészét is falun töltötte. Azonkívül értelmiségi ember is volt. Úgyhogy ő csak hűségében a munkásság költője, mint a nyugati nagyok, de írói mivoltában ő már az egész népé, éppúgy mint Petőfi és Ady.” Darvas József pedig azt írta, hogy „József Attila a szocialista irodalom tökéletességének a csúcsa. Az ő költészetében valóságszemlélet és érzelem, tárgy és lélek, tartalom és forma tökéletes harmóniában valósul meg. Ö nemcsak magyar, hanem egész európai szocialista világnézetű irodalomnak legkiválóbb alkotója, aki méltán foglalhat helyet a munkásság legnagyobbjai között.” József Attila polgári radikális harcostársai a Szép Szó egy különszámát szentelték „József Attila -emlékének”, és a következő tizenöt számban is publikáltak hagyatékából, valamint értékelő és méltató írásokat közöltek róla. 1940-ben a Delta Almanach-ban és a New York-ban kiadott Szép Szó Évkönyvben szerepeltették. 1938- ban akciót indítottak síremlék felállítására, Ök az „igazságra és emberségre oktató” költőt és alkotót mutatták fel olvasóiknak. A nemzeti függetlenségi harc gondolatának ébrentartásában jelentős szerepet vállalat a Független Színpad, illetve utóda, a Magyar Munkaközösség, mely — Hont Ferenc rendezésében — a Zeneakadémián és a Fővárosi Vigadóban tartotta előadás- sorozatait. 1940—41-ben „Egy ezredév! szenvedés...” címmel hirdette meg „irodalmi előadássorozatát.” Ennek keretében — „Virrasztók”, „Emlékezzünk régiekről”, „Rendületlenül” programot és mondanivalót kifejező témák köré csoportosított művek sorában — József Attila költeményeit is hallhatta a közönség. 1941 októberében a következő programot tette közzé: KÖLTŐ ÉS KORA Versekkel, dalokkal, jelenetekkel illusztrált előadássorozat Bevezeti: Ortutay Gyula 1. Szombaton, 1941. november 16-án C sohonai - est előadó: Benedek Marcell 1063
