Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - M. Pásztor József: József Attila-Emlékbizottság - 1942-ben. A dokumentumok tanúságtétele (tanulmány)

találkozókat szerveztek. A fiatal értelmiséggel a főváros különböző egyetemi kollégiumaiban és más fórumokon cserélték ki véleményeiket. Legnagyobb jelentőségre — ezek közül — a református diákmozgalom balatonszárszói nyári táborai tettek szert. A politikai antifasiszta tüntetésre is a munkásifiatalok adtak példát: 1941. október 6-án a Batthyány-örökmécsesnél több százan tiltakoztak a háború ellen. Egy hónappal később — november 1-én — Kossuth és Táncsics sírjánál már értelmiségi fiatalok és polgári ellenzéki politikusok is részt vettek a koszorúzási ünnepségen. Mindezek pedig előkészítették az 1942. március 15-i nagy függetlenségi-frontos tüntetést Petőfi szobránál.

Az ellenállás legális szervezésében fontos szerepet töltötték be a magyar történelem demokratikus és forradalmi, valamint a Habsburg-ellenes szabadságharc tradíciói, illetve azok tudatosítása, felelevenítése. A demokratikus és forradalmi szellemi örökség felmutatása mindenkor az ellenforradalmi hatalom leleplezését, reakciós voltának bizonyítását jelentette a baloldal részéről. Kezdődött az 1923-as Petőfi- centenárium ünnepségeivel, amikor a Parlamentben szociáldemokrata és polgári politikusok állták útját Petőfi ellenforradalmi kisajátításának. íróik pedig a Népszava és a Szocializmus, illetve a Nyugat hasábjain utasították vissza „a süket Hivatal” koszorúit, s tettek hitet a forradalmár költő igaz eszméi mellett.

József Attila makói diákként csatlakozott e kórushoz, vállalva Petőfi tüze, a forradalmi „Eszme” felmutatását és őrzését. A másik géniusz Ady Endre szellemivilágnézeti örökségének védelmében már a Fővárosi Vígadó emelvényéről kiáltotta ki. hogy Ady „tovább vívja forradalmait”. Ez 1930. március 23-án történt, amikor — az új Ady-síreműék leleplezése alkalmából — „a magyar ifjúság Ady-ünnepélyén” szocialista, polgári és „népi” írók tettek hitet a forradalmi Ady mellett. E körben ott voltak azok a fiatalok, akik József Attila halála után az egykori harcostársban meglátták koruk legnagyobb költői kifejezőjét, s nevét lobogóul választották harcukban a demokratikus és szocialista Magyarországért.

József Attila haláláról majd mindegyik hazai napi- és hetilap hírt adott, de az emigrációs és a szomszéd országok magyar nyelvű sajtója is tudósította róla olvasóit. A szocialista és demokratikus sajtó a magyar irodalomban elfoglalt helyét is gyekezett meghatározni. A Népszava — a tragikus halálról és a szárszói temetésről szóló híradásában — zseninek mondta, aki „a legköltőbb költő volt”, „legkiválóbb kortársai” között, s belőle buzgott legbővebben és legeruptívebben ennek a nyugtalan kornak a szelleme”. A polgári Pesti Naplóban Pálóczi Horváth György állapította meg, hogy „az értők meglátták benne a zsenit és sajnos, azt is érezték, hogy az, aki szemük előtt pusztul, a magyar költészet egyik legnagyobbja lesz”. Az értők közül barátja és kiadója, Cserépfalvi Imre gondoskodott arról, hogy az életművet a magyar olvasóközönség megismerje: 1938 májusában megjelentette — Németh Andor összeállításában — a József Attila összes versei és válogatott írásai c. kötetet kétezer példányban. A könyv három nap alatt elfogyott, s utánnyomást kellett készíteni belőle. 1940-ben Bálint György összeállításában adta ki az összes verseket és műfordításokat; s 1943-ban a lírai versekből jelentetett meg válogatást. Emellett kiadásában jelent meg 1940-ben József Jolán József Attila élete, 1941-ben Galamb Ödön Makói évek,

1944-iben Németh Andor József Attila c. kötete is. József Attila versei tehát halála után eljutottak azokhoz, akiknek írta: a dolgozó magyar néphez. A kritikusok pedig erre az életműre alapozva mondhattak és mondtak értékítéletet.

A szocialisták büszkén vallották magukénak. A Népszavában Szélpál Árpád a következőket írta: ,,... versei... az új, a háború utáni magyar Ura legszebb és legértékesebb, legemberibb és legmegrendítőbb alkotásai... nagy költő, ... a halhatatlan, akinek helye szívünkben Petőf és Ady mellett van. ... Mi szocialisták boldogok vagyunk, hogy közülünk jött és a mi életünket, igazságunkat szólaltatta meg ez a nagy költő.” A képzőművészet szocialista világnézetet valló alkotói szintén magukénak érezték József Attila költői világát, és egyre többen választották témának az általa feltárt valóságot. A Szocialista Képzőművészek Csoportja 1941. évi — a Magánalkalmazottak Szakszervezetében és a Pesterzsébeti Munkásotthonban rendezett — kiállításairól írt beszámolók például mind megemlítették Weisz Györgynek az „öt sze1062