Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - Varga Imre: Boszorkányszombat (verses játék)

Figyelj! Hallod ezt a veszett

sivalkodást?

Ez mi lehet? Gyere, megnézzük. Gyere, menjünk tovább.

INKVIZÍTOR:

Táguljatok innét, jóemberek, van messzibbre is hely, jó bőves e berek.

S csak úgy folyhat rendjiben a vallatás, eme állat-faggatás, majd az igazságszolgáltatás, ha van rá gazdagon tér és idő.

(A nyújtón egy megtermett disznó si- valkodik.)

INKVIZÍTOR:

Ne nézzék az inkvizítort disznótornak!

Helyet!

HÓHÉRSEGÉD:

Jegyzőeském, pontosan írd!

JEGYZŐ (motyogva):

Uíííí uíííí ujííí INKVIZÍTOR:

Látjátok, híveim, bűnét beismeri

a vádlott. És — a kutya ist

__! — meri

a

zt vallani, hogy nem hisz a pokolban. Rögzítse, jegyző úr, nyomban.

E disznó túl világtagadó, azaz hogy túlvilág-tagadó, no de ez egy-bűn.

Neki az öröm, ösztönös létele az ólban.

JEGYZŐ:

... étele az ólban.

BÍRÓ:

Főkínzó úr, hagyja már, jól van.

A per eldőlt, fojtassék meg ez állat egy tekenő borban.

(A Disznót eloldozzák, és a vesztőhelyre viszik.)

(Üjra az Aranyvár körüli vásár zajába jutunk. Árosok, Igric, Kisördög, Boszorkák. Az erdő mellett körhinta. A ring- lispil támlátlan székein hivatalnokok ülnek, előttük írólap. Komoran gubbasztva aktákat pecsételnek. A karéjban álló kíváncsiskodók űrlapokat nyújtanak át nekik, a hivatalnokok gyakorlottan elkapják, lepecsételik s két- három forduló után visszaadják a kérvényezőnek. Ha netán eltévesztik az űrlap gazdáját — s legtöbbször bizony ez történik —, az illető a JEGYPÉNZTÁR feliratú bódéban újabb megrublikázott lapot vehet. Némelyik hivatalnok kedélyesen integet. A hangos-beszélő üvölt.)

KIKIÁLTÓ:

Fóóoordul a hinta For malista firma ül a székben mintha for

maiinban

szunyna

sok hivatalnok for

dúl a hinta

for

sriftos hinta ez a játék for sza azaz hogy a nyitja for dúl a hinta zandó fordul for dúl és perdül jár amíg bírja For

dúl a hinta for

spontiig húzza sok hivatalnok for

dúl a hinta for

másán fordul úúúúúúúúúú

(A hangosahbeszélőböl a „fór” erősebben hangzik a többi szótagnál, szinte különálló szóként. A „for”-nál a körhintában ülők felüvöltenek.)

(A forgóhinta tövében árusbódék. Emberek tolongnak.)

CUKORKÁÉ:

Tessék, tessék, cukorkát!

Keserű perceit megédesíti.

UBORKÁÉ:

Tessék, tessék, uborkát!

Esze pengéjét megélesíti.

ÁROS:

Tessék, tessék, az utolsó,

itt a muzsikáló korsó.

Művészet és műszéklet.

(Már megbocsássanak.)

Hölgyek, urak,

ide, ide, mind egyedi darab.

1008