Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - Varga Imre: Boszorkányszombat (verses játék)

(Az egyik bódén hatalmas cégéres tábla)

MUSZAIOSZ ÉS TSA VERSMINTABOLT

TSA:

Folyvást, folyvást, szépreményű ifiurak, arszlánok, nagylányok, daliák,

kéklhardsnyák, ide, ide. Sírkőtulajdonosok, mindenkivel haragosok, rímtörténetre éhezők, bordalokra szomjazok, ide, ide!

Époszt, dalt személyre szabunk; plagizálunk hozott anyagból is.

Ide, ide hazaffyak,

hámból kirúgott férfiak, ide, ide!

LiACIKONYHÁS:

Inyesmester tudja, a gyomornak mi kell.

Hozzám, jó emberek, itt a kirántott anyanyelv.

Sajt(ó!) szósszal ízletes, laktató,

honfiú és honleány hasába ez való.

Fogyasszák, egyék, vegyék, amíg meleg.

Ki elmellőz, hasa bánja meg.

Ifi.

PANOPTIKUM

(A körhinta forgás közben egyre mélyebbre süllyed a földbe. Aztán nagy dörejjel egyszerre elmerül. Füstöt böffentve összecsapódik fölötte a föld. A magasból köteleken Panoptikum ereszkedik alá.)

MESTER (az épületbe vezet):

Láthatsz itt egy rímkovácsot.

Versel szegény. Rágj kavicsot inkább az ő főztje helyett, s faljál vén boszorkány hajat. RÍMKOVÁCS:

Mért tanulnék verstant, nyelvtant? Tudom remekül az elvtant.

MESTER:

Ez meg itt a humanista.

Megvárja, míg jön az este, s „rálobban” a kedvesére; miért hullna kard vasára?

PAPAGÁJ:

Föltámadt a századelő, óh Szyl Gida*, jövel elő.

Mutasd föl csöpögő szíved, érzelmesen szálljon szavad.

MESTER:

Nézd, ő itt a falu fia.

Versbe kerülnek a fái szülőföldje határának.

PAPAGÁJ:

Itten meg egy hetérának híres ura látható.

Feje fölött ég a padlás, mégsem hagyja el a daliás és az optimista szó.

(A terem végi díszpálmán egy madár szónokol.)

PACSIRTA:

Az avantgarderobban minden kelléket

megtalálsz:

türkiszkék parókát, szurokszín inget és őszes álszakállt. Ajtaját kinyitva láthatod a

halandzsa szavak garmadát. Avantgárda-tagnak felöltözve azt is

megkérdheted, mi történik hogyha a tűvétevőt egyszer

lóvá teszed.

Az avantgarderob egy városszéli házban

áll,

vagyis kint a kültelken, magyarul a

periférián.

Öltözz fel tálján mód maskarás

futŰRnak,

kit mellényes hájfejek az Akadémiából

kitúrnak,

s hogyha dacod erősebb, csakis a franc módi ment meg, légy modem, és ne tégy szűrben valós** komplimentet.

Az avantgarderobban nemcsak sötét

ingek, cvikker, gatyák, kalapok, cipők, papucsok, hanem vannak még jó kámforos vatták, maszlaglevek, ópium, ürmös és

mindenféle borok, pitipati virág áloé és kiváló mákonyok, dilisrófok, nyelvfúró szerkentyűk, eget verő vermek, saskarmos kesztyűk... Ha végtére meguntad elhusolt ruhádat, van ott elég vállfa, akassz le egy másat.

•Verselgető arszlán.

“Szűrben reális, magyarán: szürreális.

1009