Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - Varga Imre: Boszorkányszombat (verses játék)

(Az Aranyvárból újabb Boszorkák jönnek a térre.)

BOSZOlEKÁK:

Éééééééédes Kaneordeog, testemnek kedves vendége, legyen mái szerelmed bocsánatadás el nem követett bűneimért, engesztelés nemi gyarlóságaimért, és kipótlása eddig takargatott vágyaimnak: legyen testemnek, tagjaimnak erősítője az örök gyönyörre, legyen ölemnek lángra gyújtója, tüzes törekvéseim és feléd való vonzódásom meg- újítója, adja meg nekem a szív szabadságát, az alkati létei tiszta és gátlástalan voltát.

Ágyam és vágyam kössön tehozzád!

Így legyen.

Így legyen.

SZENT IMENTÁL:

Döni-dön, az ember mit tegyen? Virágszálon is bűn terem.

IGRIC:

A kankalin tán hímnemű?

S ha nőnemű, minő nevű? BOSZORKÁK:

Virtus, virtus, virtus, virtus.

MESTER (megborzong):

Dicsértessék csak a Krisztus.

IGRIC:

Ima? Rossz. Van jobb receplus.

A cogitus interruptus.*

ön, Hadnagy úr, mit szól ehhez?

Van-e szava e nézethez? ön ki géni (a) Tháliában, szóljon, megbízunk magában.

ZSÁKOS:

Az ám! Géni! Műkedvelő!

Minden poénünket lelő.

Géni? Lángész? S Tíháliában?

Tudor — a géni táliákban.

Műkedvelő nőkedvelő, eszén nem gyűl meg tüzelő.

ÁROS:

Tessék a jég frissen sülve és a jó cibere nyárson.

LÁNYOK:

Rántott jég meg sült cibere?

Ez ám a nép eledele.

IGRIC:

Na de hagyjuk szólni őt,

*Az Igric játszik. Tudatosan keveri a coitus (közösülés) és a cogitus (gondolkodás) fogalmait. Neologizmusa talán a terméketlen gondolatokra vonatkozik.

Hadnagyunkat, a menőt.

HADNAGY:

A cogitus interruptus — én mondom: poéta ductus —, ez az izé arra jó, mire a félig szólt szó.

S a cogitus reservatus, mit magával hoz a státusz: nem mondjuk ki, ami rossz. Használható mindkét módszer, s megbízhatóbb, mint az óvszer.

Sőt még pénzbe sem kerül; fő, hogy a kéj teljesül.

IGRIC:

Meddő gyönyör is gyönyör, s: magzat, gyerek nem gyötör. ZSÁKOS:

És a cogitus inter femora?

HADNAGY:

Aki eszét lába közt hordja. SZORÁNOSZ:

No és hát a légzésszünet?

Egyre senki sem vet ügyet... s hogy guggolva tüsszentsen utána, ez se került föl légbeli listánkra ZSÁKOS:

Mondsza tovább, kedves Szoránosz, mit használtak az antik leányok?

SZORÁNOSZ:

Járta a cédrus gyantája, timsó s gránátalma-kása, méz és patyika-oldatok...

Mindegyikük arra jó, ne szülessen meg a szó.

KISÖRDÖG (fölnevet):

Ha-:hö-ha-hi-he!

A tartásdíjas Ige.

ZSÁKOS- Ha a kezelt csaj éppen Múzsa.

SZORÁNOSZ:

S ami nincs, az nem veszélyes.

— Egyszerű, de tüneményes! —

Egyre megy a szó, a szósz, ezért „hallgass!”, hogyha szólsz.

Coitus, cogitus — mind a kettő klasszikus.

LÁNYANYA:

Ördögadta doktora!

Valahány van, ostoba.

KALEND ARIQMOS:

A küll-hontól lotyó-mellyhosszra

elmaradtunk;

1000