Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 11. szám - SZEMLE - Bodri Ferenc: Híradás a Petőfi Irodalmi Múzeum publikációiról
Ugyancsak érdekes (bár eléggé szerény küllemű) sorozat az Irodalmi Múzeum című, ebben többek között emlékezéseket és interjúkat olvashatunk (Lesznai Anna, Lukács György, Dienes Valéria, Fenyő Miksa és mások emlékezéseit); Adyról, Kassákról, a Nyugatról vagy a Korunkról szóló vallomásokat, mai magyar írók és költők önarcképeit. Az elmúlt századiban élt Bártfay László naplórészleteit, Bölöni Györgyné (Itó- ka) párizsi jegyzeteit, a jeles emlékű szerkesztő, Mikes Lajos leveles ládájának legérdekesebb darabjait is ebiből a sorozatból ismerheti meg az érdeklődő, ugyanígy a fiatal magyar írók véleményét Adyról és József Attila örökségéről, legutóbb pedig a fiatal Szabó Lőrinc naplójának részleteit. Itt található Mácza János 1926-ban oroszul megjelent könyvének, A mai Európa művészetének hazai kiadása, Búvópatakok címmel egy kitűnő gyűjtemény a két világháború közötti baloldali magyar folyóiratok szerkesztőinek és munkatársainak emlékezéseiből. Legidőszerűbb a József Attila kéziratainak és levelezésének katalógusa, és bár ez már nem tartozik ehhez a sorozathoz, de ezek a kiadványok bizony „fehérebben jelölt” tájakra kalauzolnak az irodalomtörténetekben ismerhetőknél, haszonnal forgathatják őket az érdeklődők és kutatók. A Múzeum módszeresen gyűjti a magyar irodalomtörténeti múlt kéziratos és tárgyi emlékeit (itt láttam pl. Ady Endre szabadkőműves felszerelését), gonddal végzi a közelmúlt magyar irodalmának még eleven toliakból és hangokból való gyűjtését (kéziratok, folyóiratok, interjúk, emlékezések, hangszalagok stb.), előttem az egyik legizgalmasabb munkája ez. így aztán rendre megjelenhettek századunk irodalmi folyamatáról olyan közlemények, amelyek szélesítik és részben módosítják eddigi ismereteinket, az elemzés újabb lehetőségeivel szolgálnak a kutatók és irodalombarátok előtt. Egy-egy új összefoglalás (mint legutóbb pl. a Krúdy és Móricz évfordulókra kiadott Valóság és varázslat címűi tanulmánygyűjtemény) az új kutatási eredményeikkel minden további elemző folyamat része lehet, és bizonnyal alapjává is kell válnia. Az említett antológiáról az „évfordulósok” mellett főként a harmincas évek íróportréi (Komor András, Márai Sándor, Hevesi András, Gelléri Andor Endre, Kassák, Illyés) tarthatnak számot erre az „alapteremtő feladatra”, bizonyítva egyben azt, hogy a Múzeum műhelye a hazai feltáró munka egyik fontos bázisa lett. Külön szót érdemelnek a Botka Ferenc szerkesztésében folyamatosan megjelenő bibliográfiai füzetek. A magyar irodalmi folyóiratok dokumentatív címjegyzéke Lakatos Éva munkája nyomán a 13. füzeténél (és a Magyar Szemle címszónál) tart, a magyar irodalom története Lukáts János által összeállított bibliográfiája a maga 808 lapjával befejeződött már. Mindkettő immár nélkülözhetetlen forrássá lett, szinte feleslegessé tette a korábbi hasonló kísérleteket. Egy másik sorozatban Botka Ferenc a magyar irodalom első kiadásait gyűjti jegyzékbe (Csiky Gergely neve az utolsó címszó eddig), Madár Lajos a magyar irodalmi antológiák és gyűjtemények annotált listáját indította meg. Mellettük Gedényi Mihály eléggé hézagosán és avittan szerkesztett Krúdy bibliográfiája, majd a magyar szocialista irodalom első kiadásait 1945-ig soroló jegyzék illeszkedik a sorozatba, olykor meglepetten látunk egy-egy korábban korántsem szocialistának vélt írónevet a megidézettek között. Mindegyre tágul tehát a kör, hasonlóképpen ismereteink. Előttem mégis a legizgalmasabb talán (feltehetően azért, mert mélyrehatóbb) a sokszor fellelhetetlen vagy éppen nehezen megközelíthető magyar folyóiratok reper- torikus sorozata, amely Táncsics Mihály lapjainak Illés Ilona által szerkesztett repertóriuma kivételével századunk és főként a húszas-harmincas évek folyóiratait tárja fel. Közöttük ismeretleneket és legendás hírűeket egyaránt. Kassák Lajos folyóiratainak (A Tett, Ma, 2x2, — Dokumentum, Munka) Kálmán l ászlóné és Illés Ilona által összeállított repertóriumai nyitják a sort (ezt remélhetőleg a további Kassák folyóiratok, az Alkotás és a Kortárs is követik), majd a Magyar írás, a Tűz, a Diogenes, a Független Szemle, a Kékmadár (összeállítójuk Lakatos Éva, Illés Ilona, Botka Ferenc) elemző repertóriumai. Mindegyik a huszas évek baloldali értelmiségének hosszabb-rövidebb ideig megjelenő folyóirata volt. A következő évtizedből a Szép Szó (összeállítója Kendéné Palágyi Erzsébet), a Társadalmi Szemle (Kálmán 986
