Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 11. szám - SZEMLE - Halmágyi Miklós: Zseniknek való ország. Nyíri Kristóf: A Monarchia szellemi életéről

Lászlóné), a Gondolat (Pálmai Magda), A Toll (Lakatos Éva) repertóriuma jelent meg eddig, és éppen egy másik jegyzékből látjuk, hogy a sorozat még sokáig folytatható. A repertóriumok feltáró és elemző munkájának értékét a folyóiratok szerkesztői­nek és munkatársainak névsora bizonyíthatja a leginkább talán. A feldolgozott folyó­iratok körül munkálkodott Kassák Lajos, József Attila, Sándor Pál, Madzsar József, Czakó Ambró, Kaczér Vilmos, Déry Tibor, Németh Andor, Gömöri Jenő Tamás, Fé­nyes Samu, Raith Tivadar és mások, jónéhányuk innen kihámozható munkássága pó­tolja a Magyar Irodalmi Lexikon hiányzó vagy éppen hiányos címszavait. A századelő „második reformnemzedékét” a két forradalom bukását követő kor­szak az új megismerések irányéiba sarkallta, az évtized a munkásmozgalmak és az avantgarde folyamatának érdeklődést és értetlenséget, akciót és negációt egyként ki­váltó ideje volt. Az elemző megismerésnek, az értékén való feltárásnak ez a bibliográ­fiai munka szinte egyetlen reális feltétele. A névmutatókat végigböngészve elcsodál­kozhatunk: bennük a század európai és baloldali kultúrájának szinte teljes névsora írók és képzőművészek, mellettük mások, nem ritkán álneveken. És ez a névsor már arra is magyarázatot adhat, miért voltak az említett folyó­iratok annyira rövid életűek. Fennmaradásukhoz mennyi harcot kellett a szerkesztők­nek folytatniuk, és nemcsak az anyagiak okán. Miért lettek manapság annyira fellel- hetetlenek, és miért váltották egymást olyan szaporán. És végül miért lett az egymást követőkben a munkatársi gárda szinte teljesen azonos. Ahogy Fodor József önéletrajzának címében állította: hőskorszak volt ez valóban, a szociális indítékú, korszerű kultúra és az ellenforradalmi rendszer állandó közelhar- sának hőskorszaka. A kiadványokban a kései győzelem is megmutatkozik. A füzetek bevezetői általában többet nyújtanak az ilyenkor szokásosnál: a szer­kesztők bemutatják a megidézett folyóiratot, elemzik működését és értékeit. Dokumen­tációkkal teszik teljessé a feltáró feladatot. És néhány esetben más irodalomtörténé­szek vállalják ezt a bemutatást: A Tollat Komlós Aladár, a Gondolatot Gondos Ernő, a Független Szemlét Vezér Erzsébet, a Kékmadárt Szabolcsi Miklós idézi meg. Mindezek mellett még a Búvópatakok című antológiában közöltek szolgálnak az elmélyültebb tájékozódásra, a szintézisben egy sokféle harccal megáldott korszak arca kerekedik. Szolgálattétel és mással nem helyettesíthető múzeumi munka ez, bizonnyal így a folytatásokban is. BODRI FERENC Zseniknek való ország NYÍRI KRISTÓF: A MONARCHIA SZELLEMI ÉLETÉRÖL „A magyar és az osztrák szellemi élet kölcsönös egymásbaindázottsága a késői tizen­kilencedik és a korai huszadik század folyamán a kortársak előtt oly nyilvánvaló volt, hogy fölemlítését különösnek is tartották volna. Ehelyett éppenséggel az eltérő, a megkülönböztető vonásokat hangsúlyozták. Történeti emlékezetünkben má jószeré­vel csak az eképpen előtérbe állított különbségek tudáta eleven.” — írja Nyíri Kris­tóf tanulmánykötetének az átfogás igényével fellépő fejezetében, a Szociálpszicholó­giai bevezetésben. A szerző törekvése kimondatlanul is egyértelmű, ezt a káros, idő­legesen gyakran beváló, de hosszú távon tévesnek ígérkező szemléletet szeretné meg­változtatni, vagy legalábbis módosítani. Az elmúlt években, küzdve az előítéletekkel, nemegyszer a labancság (!), a Habsburg pártiság anakronisztikus és humoros gyanú­jába keveredve, kezdetben csak néhányan próbáltak meg állást foglalni az Osztrák- Magyar Monarchia problémakörének kényes kérdéseiben. Aztán ez a szégyenlős ka­cérkodás többeknél a flörtből tartós viszonnyá fejlődött. (Érdemes lenne egyszer va­lakinek legalább egy tanulmány erejéig ezt a „Monarchia-reneszánszot” megvizsgál­nia!) Először természetesen a történészek, élükön Hanák Péterrel hajtották végre a 987

Next

/
Thumbnails
Contents