Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 11. szám - VITA - Egy vita tanulságaiból
Egy vita tanulságaiból Az irodalom folyamat. Örökösen születő, megújuló folyamat, felosztani, részekre bontani az irodalom történészeinek a feladata, bár e felosztások is tudvalévőén sokban önkényesek, esetlegesek. így van ez még akkor is, amikor régmúlt korszakokkal foglalkozik, s még inkább így van, ha a közelmúlt, vagy éppenséggel a jelen irodalma kerül górcső alá. Tagadnánk ezzel a számbavétel, az elkülönítés, a csoportosítás, a történelmi-társadalmi és esztétikai alapon történő felosztás szükségét, létjogát? A legkevésbé sem! A célunk csupán az, hogy ne feledkezzünk el arról, hogy a dolog soha nem azonos valamely skatulya feliratával, mégha az a dolog benne is van abban, hanem jó esetben, ha az analízis pontos, is csak arról lehet szó, hogy a dolog egy bizonyos vonatkozásban a felirat szerint is felfogható, megragadható, jellemezhető. Amikor Zalán Tibor Arctalan nemzedék című esszéjét közreadtuk, jelezve azt is, hogy lehetőséget nyújtsunk az abban foglaltak megvitatásához, célunk éppen az volt, hogy az egyféle nézőpont érvényesítéséből, egyfajta mérőműszer használatából szükségszerűen következő részleges érvényű kép másféle nézőpontok, másfajta mérőműszerek önmagában szintén részleges, de másra koncentráló eredményeinek integrálásával kiteljesedjen. Nem Zalán Tibor esszéjét kívántuk bíráltatni, hanem a pályakezdő lírikusok problémáiról szerettünk volna minél sokoldalúbb és mélyebb analízist kapni. Ügy éreztük akkor, és úgy érezzük most is, hogy e téma felvétele szükséges és időszerű volt, elodázhatatlan feladattá vált a magyar irodalom „új hullámának” egészében való tudomásulvétele még akkor is, ha a szó valódi értelmében nemzedékről beszélni természetesen illuzórikus lenne. Ezt az igényt hallottuk ki Zalán Tibor esszéjéből, a Domokos Mátyás megemlegette „versírógép” alól hozzánk is áradó versekből, prózai írásokból, magán- és közbeszédekben egyaránt. Ezt igazolja az a tény is, hogy szinte párhuzamosan — hiszen néhány hónap különbség a mai nyomdai átfutási idő mellett egyidejűségnek tekinthető — vetődtek fel hasonló gondolatok a Mozgó Világban és másutt, majd ezekre is támaszkodna terebélyesedett ki egy több hónapig tartó eszmecsere az Elet és Irodalom hasábjain. E párhuzamosságok egyben magyarázzák, hogy az Arctalan nemzedék című esszéhez a számítottnál kevesebb érdemi hozzászólás érkezett, ezek viszont igen lényeges szempontok felvetésével valóban hozzájárultak a teljesebb kép kialakulásához. A vita összegzése tulajdonképpen megtörtént már: a Népszabadság október 19-i számában Héra Zoltán Hiányok c. cikkében figyelemreméltó érzékenységgel találta meg és emelte ki a legfontosabb közös gondokat, melyek a nemzedéki vita gyökerét jelentik. Itt és most csupán néhány hangsúly kitételére vállalkozunk vitazáró gyanánt; olyan gondolatokat húzva alá, melyek a mi megítélésünk szerint a legtöbb tanulsággal járhatnak a jövőre nézve is. A legörvendetesebb jelenség a hozzászólások bátorsága és nyíltsága volt. E tény 956 vita
