Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 1-2. szám - TANULMÁNY - Ördögh Szilveszter: Veres Péter

mert tudom, hogy ez a szabadságoptimum demokratikusan élő és dolgozó közösségekben megvalósítható.”

„ ... 1952—53-ban ... a természetes válogató ösztön ... az időszerű valóságok iránt, vezetett az Almáskert, a Suli Kis Varga a szövetkezetben és a Rossz asszony című elbeszélések megírására is. Ügy éreztem ebben az időben, ... hogy a ’negatív jelenségek’ és a kártékony típusok elburjánzása már-már országos veszedelem és ezért írni és szólni kellett róluk.” Hogy miként sikerültek? Ismét Veres Pétert idézem: „Sok bajom volt velük. Az Almáskerttel a politikai hatalom kötözködött, a Rossz asszonytól meg a rossz nőkből élő irodalmárok vi- szolyogtak. Sajnos egyik se lett remekmű, pedig az ügyben, mindegyikben ott van a remekmű lehetősége ...” „Elindítottam egy jónak ígérkező szatirikus novellaciklust Suli Kis Varga a szövetkezetben címmel, de már az elsővel is annyi bajom volt, hogy abbahagytam.” A Próbatétel című kötet a szövetkezeti mozgalomhoz drámai adalék, de csak adalék. (Ha nem lett volna az, Veres Péter nem fog bele a Suli Kis Varga ciklusba, ami ugyanennek az ügynek a szatirikus változata.) Pedig érezte, tudta, hogy mire kell figyelmeztetni az 50-es évek politikusait, Dankó János, a Próbatétel egyik hőse, ki is mondja: „ .. .mert a szövetkezet is csak úgy ér valamit, ha együtt akarják és nemcsak a földjét és az erejét, hanem az eszét és lelkét is beleadja az ember.” Ezt a kétellyel teli mondatot közelmúlt történelmünk igazolta — a szövetkezesítést csak 1960-ban sikerült nagyobb problémáktól mentesen végrehajtani.

1954—55-ben — már távol a politikától — szinte belemenekül az írásba. Nekikezd élete legnagyobb vállalkozásának, a Balogh család történetének, ami korábban Három nemzedék címen jelent meg. Megkísérelte bemutatni a huszadik század első felének három nemzedékét — a harmadiknak szánva a szocializmus fölépítésének gyönyörű gondjait. Az eposzi méretű mű grandiózus összefoglalása a Veres Péter-i életműnek: a történelmi, társadalmi, etnográfiai, szociológiai, sőt „parasztlélektani” valóság gyűjteménye lett — mégsem sikerült (nem sikerülhetett) hibátlanra. Nem a túlrészletezés a hiba, miként sokan állítják róla. Hiszen a túlrészletezés erény is — a paraszti élet enciklopédiája lehetett általa a Balogh család története. A baj — érzésünk szerint — az volt, hogy nem a kellő időben, a kellő készenléttel és indulattal íródott — menekülés volt a fertőzött, ellentmondásokkal terhes közélet elől. Ö maga is így érezte, ezért is írta 1970-ben, hogy mi indokolta a Három nemzedék cím megváltoztatását A Balogh család történetére: „ ... a harmadik nemzedék a NÉKOSZ ifjúság lett volna... de mire idáig jutottam, a NÉKOSZ-t szétszórták. Ezt az ügyet, a forradalmi népi ifjúság sorsát már csak elkenni vagy összezagyválni lehetett volna, de az ilyesmi nem megy nekem.” Nem tudott, mert nem tudhatott igazán őszinte, igazságratörekvő lenni legnagyobb szabású művében, ezért nem a remekművet értékeljük benne, hanem a „tények költészetének” könyvét.

Ebből a korszakból talán csak a Laci című elbeszélést említhetjük maradandónak: jellemző, hogy a „főhős ” Laci, ló. Sorsa megrendítő emberi jelkép.

IV.

Veres Péter nagyságára jellemző, hogy mindig meg tudott újulni, újra tudta kezdeni, szembe tudott nézni önmagával. Nem mazochizmusból volt szigorú önmagához — a szigorúság létérdeke volt. Nem akart és nem tudott csak- irodalmár lenni, még akkor is, ha Az ország útján című számadásban így ír:

84