Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 11. szám - Géczi János: Teremtés (vers)

békül az arc, a remegő test, csillagzó szem alvad mészszínűre, vált át a táj lombhulló pirosba, pörzsölődik, szédül mózesi tűzbe.

Ujjak, gyertyán- s nyírfacsonkok vonulnak a mélybe a csontok ünneplő fényben, jó rokonokhoz.

Aztán az ember a föld alól mintképpen fa, cserje, földalól, női, bokrul, indáz mint varázs, bár vésődik egére hullás, csillagírás: cogito ergo — nincs többé föltámadás.

V

930