Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 10. szám - TANULMÁNY - László Gyula: Őstörténetünk III.

Szemlében (1977, 1:107—121). Idézzük először fejtegetéseinek summáját, aztán lássunk néhány szemelvényt. Nagyrészt csak elemek maradtak meg a honfoglalás előtti nép­hitből, inkább megőrizte a népmese és a népdal egykori valóját. Vargyas összefog­lalása így hangzik: „Ezek az elemek időrendbe állítva — vagyis az egyes népekkel összefüggő kap­csolataink időrendjébe —a következő rétegeket adják: Az ugor együttélés korából származik: a siratódallam és rokonai, teremtésmon­dáink töredékei, a sámán varázsének bűvölő szava („haj”), s talán egyes motívumok a samánhitben is (agancsos fejdísz); továbbá, ha nem az obi-ugorok tatár szomszé­daitól származik, akkor egy korai ugor-magyar-altaji török egyezés emléke az Al- pamüs-eposz költögetési jelenete és a teremtés elképzelése láncon leeresztett teremt­ményekkel — a belőle fejlődött mesés-mitikus képzetekkel együtt. Ugoroknál és törököknél egyaránt meglevő, nyelv-léléktani eredetű elem: a „Hol volt, hol nem volt”-féle mesekezdő formula. Belső ázsiai törököktől: balladáink hősének elemei, a „Möndölöeskék” alvilág­járása, az Égistest-szabadító kultúrhérosz-monda, meséink sárkánya, táltos lova, több motívuma és típusa, a samánhit legfeltűnőbb és leggazdagabban képviselt jelenségei (pl. a táltosok állatalakú párviadala). Volgái türköktől: népzenénk régi stílusa (ez inkább területi kapcsolat), teremtés- mondáink homok-felhozatala, a világ elképzelése cethallal és bivallyal-ökörrel, mesé­ink birkózási jelenete (az utóbbi belső-ázsiai is lehet). Fekete-tenger melléki vagy turkesztáni törököktől: a pünkösdi király szokása. Általános török eredetű (helyhez nem köthető): lírai dalaink egystrófás, két pár­huzamos képből álló formája. Kaukázusi: A Falba-épített feleség verses mondája és meséink egy fordulata („köszönd, hogy öreganyádnak szólítottál”.) Vargyas Lajos kitűnő eredményeihez vegyük azonban hozzá a következőt: ő ki­zárólag a keleti párhuzamokat kereste, aminek Európa nyugatán is megtalálta pár­huzamát, eleve kizárta az összehasonlításból. Azonban a régi időkben például az eu- ropid emberfajták messze Keleten is megtelepedtek, a hozzájuk fűződő — a magyarral közös elemek — tehát nem zárhatók ki vizsgálatainkból. Népmese-katalógusunk, népi babonás szokásaink széliében visszhangzanak a szomszédos népek és a nyugati népek meséire, babonáira. így végül is népmeséink, néphitünk ugyanúgy magába foglalja Eurázsiát, akárcsak embertani képletünk. Valamivel masabb a helyzet népdalainknál, amelyekben régi népdalstílusunk valóban a tünkben találja legközelebbi rokonát, az­zal szinte teljesen egyezik. Figyeljünk arra, hogy Vargyas Lajos szigorú tekintettel megrostált anyagában sem mutat semmi a „finnugor” korra, hanem az időhatár az „ugor korral” zárul. Nagyjából erre az eredményre jut kiváló polyhistorunk, és nagyszerű költőnk Ké­pes Géza is, aki „A magyar ősköltészet nyomairól” értekezett. (Irodalomtörténeti Köz­lemények, 1964.) Képes Géza két irányú vizsgálatot végzett: egyrészt a ritmus, alli- teráció stb. oldaláról, tehát a stílus oldaláról közeledett az obi-ugor és török-tatár hagyományokhoz, másrészt pedig a történet, a tárgykör egyezéseit vette tekintetbe. Ugyanezeket a jellemvonásokat találjuk meg „Az idő körvonalai” című könyvében (7—115. oldal). Képes Géza inkább a verselésmódban talál ugor-kord örökséget, de ebből az idő­ből magyarázza néhány népmesénket is, míg népköltészetünk nagyrészének ő is tö­rök-tatár párhuzamokat talál. Néhány gondolattal szeretném kísérni Képes Géza alap­vető tanulmányát. Az első az, hogy ő is leszegezi „mondott” népköltészet nincsen csak „énekelt”, megfigyeléseit, tehát egyeztetni kellene Vargyas Lajos (alább ismertetett eredményeivel). Nagy kérdés, hogy az ütemek, ritmusok nem a nyelv természetéből fa­kadnak-e, tehát két rokon nyelvben eleve egyeznek. Az egyezés ez esetben nem tör­téneti emlékként fogható fel, hanem a nyelv azonos természetéből fakadna. Ezt a gon­dolatot valószínűvé teszi, hogy a magyar és a vogul nyelv szétválása legalább 3000 év­vel ezelőtt történt (bármi legyen is a kettő hasonlóságának oka!) s alig hihető, hogy puszta hagyományként a mai obi ugor (bár régi hagyományokat őriz) és a mai ma­883

Next

/
Thumbnails
Contents