Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 10. szám - TANULMÁNY - László Gyula: Őstörténetünk III.
hez. Visszatérve Balassa gondolatmenetére sorravesszük higgadt, megrostált következtetéseit. Elsőként azt vizsgálja, hogy a néprajz tárgyi anyagában található-e valami honfoglalás előtti, s itt — saját kutatásai nyomán — utal az úgynevezett szarvtalpas ekére, amelynek szarva és talpa (vas ekepapucsba bujtatva) egy fából van. Ennek a fajta ekének elterjedése hazánktól a Volgáig követhető, feltehetőleg tehát honfoglalóink hozták magukkal. Következő rövid fejezetében a régészet és a tárgyi néprajz kapcsolatát tárgyalva éppen a maguk által meghatározott honfoglaláskori fanyereg példáját hozta, amelyet e századokig követhettünk a tiszafüredi nyergesek mesterségében. Egyrészt a nyelvészeti, másrészt a régi szokások alapján bizonyosnak veszi a méhészet korai meglétét. Utal a halászatra is, amelynek ősi eszközeit Herman Ottó, Munkácsi Bemát és Jankó János óta egyre nagyobb eredménnyel kutatják. A sarló, a vaspapucsos ásó után kerít sort Balassa a gyümölcs- és szőlőművelésre. Itt a régibb eredmények mellett különösen Vincze István kutatásait summázza, amely szerint a magyar szőlőkultűrában Fekete-tenger melléki alapréteg állapítható meg. Rövid utalást kapunk házépítési tudásunkról is, s a magunk felgyői ásatásai mondták ki a döntő szót, mert kimutatták a boronaházak rakott falu házak, a téglahátak mellett helyhezkötött jurtjainkat is. Érdekes volt nyomonkövetni Balassa előadásával kapcsolatban a hozzászólásokat is. Ezek közül kiemelném Dienes István hozzászólását, aki elsősorban a magyar lép nomád voltának ellenérveit sorakoztatta fel, aztán pedig emlékezetes megjegyzéseket tett a sírok tájolásával kapcsolatban. Itt két lehetőséget lát: egyrészt a nap útjáioz, keltéhez való igazítást, másrészt a születés (halál-újjászületés) utánzását. Az egyik a másvilág kozmikus elképzelése felé vezetne minket, a másik pedig az élettani lét újrajátszásának világába. Mindkettő azonban a szellemi néprajzba vezet át minket. Erdélyi István a szovjet kutatásban megfogalmazást nyert „nomád állattartás” fogalmaival, illetőleg a benne megállapított fokozatokkal gazdagított^ a vitát. Gyöiffy György pedig felhívta a figyelmet a földművelés és a vagyoni helyzet közti kapcsolatokra: „a jobbmódúak a 8—10 ökör vontatta nehéz ekét, a szegények pedig csak néhány barom vontí könnyű ekét használtak.” A nomádság kérdésében is éles különbséget tesz az uralkodó osztály és a szegénysor között: az előbbiek folyók partján legeltettek volna, az utóbbiak inkább földművelésből éltek. Hoffmann Tamás a technikatörténet népeken túlmutató egységére hívta fel a figyelmet. Jómagam egyrészt a szellemi néprajz felé tágítottam Balassa megfigyeléseit (Petőfi sírja, a me- gyarszentpáli pillérfő), másrészt felgyői faluásatásaim eredményeit említettem meg, mint a letelepültség egyik bizonyságát. Ugyancsak ehhez a kérdéshez szólt a nyelvészet oldaláról Papp László, a régészet oldaláról meg Fodor István, aki felhívta a figyelmet annak a sarkításnak a veszélyére, hogy a „földmíves finnugorok”-at s a „lovasnomád törökök”-et szembeállítsuk, mivel az életmódot nem a nyelv határozza meg, hanem az anyagi műveltség foka. Bálint Csanád a talajokhoz kötött gazdálkodási módok és a honfoglalók települése közti kapcsolatok kutatását sürgette (ehhez a kérdéshez csak annyit, hogy ez valóban elvégzendő feladat, mert pl. a Bodrogközben és Hódmezővásárhely környékén Árpád magyarjai a szigetközökbe telepedtek, míg ugyanott a késő-avarok a nyílt pusztaságokra, ez egyik a homokos, a másik az agyagos talajra!). Ugyanilyen lényeges kérdéseket vetett fel Czeglédy Károly, Korompay Bertalan és Voigt Vilmos. Amint látható, ez a vitaülés úgyszólván minden lényeges kérdést felölelt, ami a honfoglalók műveltségéhez közelebb vitt bennünket, de őstörténeti távlatokat nem nyitott, legfennebb az „ugorkor”-ig merészkedtek a merészebb kutatók. Azt is láthattuk, hogy a párhuzamok-előzmények nagy része török népek közé vezetett. A szellemi néprajzban — amelynek nagyobb a hagyományőrző ereje, mint a tárgyinak — nagyjából ugyanezt láthatjuk, bár több kérdésben vezet el minket az őstörténet korába. Erről is rövid beszámolót adunk, itt is abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy kitűnő összefoglalás vetett számot az eddigi eredményekkel. Legutóbb Vargyas Lajos foglalta össze a kutatás mai eredményeit a Történeti 888
