Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1-2. szám - TANULMÁNY - Ördögh Szilveszter: Veres Péter
ÖRDÖGH SZILVESZTER Veres Péter Talán a legrendhagyóbb életsorsú író a huszadik századi Magyarországon és Európában. Az élet hasonló mélységeiből sokan indultak — különösen a 30-as évek népi írók mozgalmának hullámával —, de a politikai funkciók és a gondolkodás européer magaslataira kevesen jutottak el. A magyar puszta, a Hortobágy-széli Balmazújvárosban született 1897-ben, s itt élt ötven esztendős koráig. Kondásként, mindenes béresként szolgált nagy- gazdáknál, majd — felnőve — a maga bérelte földön gazdálkodott vagy napszámba járt, de a legnagyobb ínség idején — a gazdasági világválság éveiben — vasúti pályamunkásként is dolgozott. Iskolákat — az elemit kivéve — nem végzett, mert nem végezhetett. Indíttatásában, miként ő maga is megírta, nagy szerepet játszott, hogy szerelemgyerek volt (a Veres vezetéknév is anyjáé), mostohaapjához néhány fájdalmas emlékű alkalmat kivéve nem is tudott közel kerülni. Érzékeny alkata egy másik családi körülményből is következhetett: a századfordulón és a század első felében a parasztcsaládok általában sokgyerekesek voltak, Veres Péter mégis egyetlen gyerek volt. A „könnyen mosolygó, hamar síró” fiúcska hát mindig társakra vágyott, s ugyanakkor mindig magányos maradt. Amikor a tizenhatodik életévét betöltötte, beiratkozhatott a helybeli olvasókörbe, és az ott talált könyvek (Tolsztoj, Gorkij), folyóiratok (Századunk), radikális napilapok eldöntötték és meghatározták további pályáját. Kisiskolásként — nyilván az érzelem-szomjúság hatására — még „költő” akart lenni, de a katonaság, az I. világháború, az 1918-as polgári forradalom a politika felé sodorta. Az 1919-es Tanácsköztársaságban falujának direktóriumi tagja — a leveretés után börtönbe került, majd állandó rendőri felügyelet alá. A Horthy-rendszerben olyannyira megbízhatatlan volt, mint író és politikus, hogy a II. világháborúba munkaszolgálatosként hívták be. A fölszabadulást a frissen alakult Nemzeti Paraszt Párt elnökeként éri meg, később a párt mandátumával újjáépítési, illetve honvédelmi miniszter. A pártok beolvadása és a személyi kultusz „lemondatta”. Ezután lényeges társadalmi funkciót nem kap és nem vállal — kivéve az írószövetség elnöki posztját. Ömaga homo politicusnak érezte leginkább magát, a szónak abban az értelmében, hogy nem foglalkozása a politika, hanem cselekvésének ösztönzője. II. összetett, bonyolult egyénisége tulajdonképpen nagyon egyértelmű és egyszerű, de a rokon- és ellenszenv nem merte vagy nem akarta tisztán, ellentmondásmentesen megítélni. Az írók politikusnak, a politikusok írónak tartották, a nép a vezért (híres volt szónoklatairól), s a „vezérek” a népet látták benne származása, életformája, szokásai — sőt: öltözködése! — alapján. Voltak hívei 78
