Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 1-2. szám - TANULMÁNY - Rónay László: Devecseri Gábor műfordítói elveinek kialakulása

Az Ál-állatkereskedő az opera buffa-szövegkönyv rég pihenő lehetőségeivel játszik, a De Ámoré pedig már címével is a késő-klasszikus és még inkább a re- naissance-humanista kor egyszerre fennkölt-naiv és ledér-cinikus világfi-csevegésébe kapcsolódik. Tündérien nagyképű értekezések, angyalian tudós felosztások keretében csillognak a jelen és közelmúlt szerelmi kérdései egy réges-régi nemes tükörben. Devecseri fölényesen ügyes motiváló. Ámorról írott könyvében habkönnyű elmélkedések, novellaszerű kanyarodok, közbeékelt pompás versek, a magyar és idegen irodalom minden tájáról összehordott szép idézetek váltakoznak; az egész könyv egy mindig másképpen villanó ékszer”.

„Nem mai, nem ’korszerű’ könyv — ezt már Somlyó György írja —. Annál több ok, hogy buzgón forgassuk kedves lapjait. Épp ezáltal szól hozzánk, azáltal igazabban mai, éppen ma, hogy korszerűtlen. Csak gondoljunk a nagy vizek felszínének és mélységének állandó ellentétére ... S akkor még talán azt is megkockáztatjuk, hogy amit e könyv stílusának felszíncsillogásáról mondottunk, nem áll ellentétben azzal a mélységgel, amely észrevétlenül mégis sajátja”.

Súlyos évek köszöntöttek Devecseri Gáborra. Munkaszolgálatra vitték — itt szerzett keserű tapasztalatairól ugyancsak ír A hasfelmetszés előnyei ben —, majd életéért is reszketnie kellett. Vigasztalásul csak kedves költői maradtak: Kallimachos himnuszai, melyeket 1943-ban adott ki, Hérodotosz, kitől ugyanebben az évben fordította le Kyros és Kroisos történetét, Horatius — az 1943- ban megjelent új Horatius nosterhen már ő is fordított, és talán mindegyiküknél erősebben Platón, kitől a legsúlyosabb évben, 1944-ben fordítja le a Szókratész védőbeszédét, tehát azt a művet, mely talán mindegyiknél erősebben igazolja, hogy a megromlott földi léttel az ember szembeállíthatja a maga eszmévé párolt ideáit. Platón még magát a mestert, Szókratészt is ideává finomította.

... megszabadítja az esetlegestől — írja Trencsényi Waldapfel Imre —, úgy állítja elénk, ahogy a lélek készen áll, ha a gyönge test nem akadályozná”.

Nem véletlenül fordult Devecseri e borzalmas években épp Platónhoz, aki filozófiai rendszerében sem a fizikai, sem az erkölcsi rossz kategóriájával nem tudott és nem is akart mit kezdeni. Devecseri ugyanazt vallotta, amit Szókra- tésszel együtt Platón is: a bölcs szükségszerűen jó. A jóságba vetett töretlen hitet és a létező ideák világát akarta még egyszer feltámasztani abban az évben, mely mintha a Sátán (1944-ben írt utolsó elbeszélésének adta ezt a sokatmondó címet) uralmának eljövetelét ígérte volna. *

*