Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 10. szám - Tandori Dezső: Auguste Renoir: A hinta (vers)

de úgy se, mint aki jelen van: — lehet ez hiú piperészés, haját igazítja, a kontybán valami nincs jól, de egyéb is, valami egyéb is lehet, s ez a valami nem akármi, annyi csupán, hogy egyebek is vannak, nemcsak amit látni

lehetne, a jelenlevőket például, egy férfit, aki néz a hintán egy nőt, tevőleg e nő épp hajat igazít, és közben mosolyog talán, szemét a nap aligha bántja, mert az év bár-ily szép szakán is védi lombok árnya-rácsa:

egyszerűen átszellemült, s talán a hinta szellemétől? megszédült és pihenni dőlt a kötélnek? A fa tövéből hova néz az a kisgyerek, egy idősebb úr mosolyogva hova révészt tekintetet; ott vannak mind, ott van a hinta,

mely kétfelé leng bár csupán, mégis hány és hány szögben állhat a földdel, mind egymás után jönnek, és másul, ami másabb lehet ennél is még: a táv, a hinta és a föld között, és ott vannak, négyen, s legalább négyszer háromféle különbség

van jelen velük, s ezt akár egy nézés elárulja, készen, kész az anyag, mely szinte vár, hogy túljusson egy lendülésen, akármi légyen ez, s csak az elevenség, az elevenség teszi, hogy árny-színes vigasz mind e sok tündök idegenség.