Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 10. szám - Tandori Dezső: Auguste Renoir: A hinta (vers)

TANDORI DEZSŐ

Auguste Renoir: A hinta

Mióta kezemen veréb alszik néha, mintha egyet-mást tüzetesebben értenék, s nem is azért, mert a meleg has, áttüzelve a tollakon, általánosabb: létezést hoz közelünkbe, nem, csak azon tűnődöm el, hogy szakadékos,

ami egymásmellettiségnek látszik nagy-általánosan: jó „rokonok” mit értenének belőlem, mikor én magam sem értem magam, csak tudom, hogy nem értelem, hanem idő kérdése sok minden, de ahhoz előbb jut az elmélyedő,

aki így időt szabadít fel, mint aki folyton elidőzik — mert: miért ne! szeretteinkkel! —, s azzal ürül, hogy telítődik, előbb jut az időhöz az, ki nem rágatja bárkivel ízig; amikor kell, otthon maradni! s nem maradni fenn este tízig,

ha másnap fél négykor kelünk,

együtt ébredve a madárral,

természetes, hogy nincs velünk,

ki életet más-mire vállal,

vagy — mint mi! — másra kényszerül.

Nézem Renoir Hinta-képét;

valaki, most épp legfölül,

cseppet se úgy néz, mintha néznék,

850