Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 10. szám - Tatay Sándor: Régi urak, volt szegények (elbeszélés)

tisztességérzet, és főképp a bátorság. Bátorságát bizonyítja egy régebbi szereplése is. Az ország első emberének hatvan éves születésnapján röpgyülést hívtak össze a gazdaságiban, szokás szerint ott megkérdezték, ki milyen munkafelajánlást tesz? A dolgozók nyilatkoztak lelkesedésük és munkabírásúik szerint. A mi Pistánk hallgatott. Végül személy szerint neki szegezték a kérdést: rrüt ajánl fel.

— Én ezt a zsíros sapkáimat sem — felelt ő a legtermészetesebb hangon. Mondanom sem keli, hogy mélységes megbotránkozást váltott ki. Éreznie kellett, hogy magyarázattal tartozik.

— Kérem, nem az első uraság, akit megköszöntök: születésnapján, tudom mi annak a rendje. Qdaállunk, haptákba vágjuk magunkat és azt mondjuk: Isten éltesse jó egészségben sokáig. Ő meg arra azt feleli, köszönöm, gyerekek, itt van mindenkinek egy tányér pörkölt, meg egy liter bor, egyetek, igyatok.

Nem voltam jelen, nem tudhatom, hányán nevettek és kik? De az bizonyos, hogy az igazgató nevetett, mert okos ember volt és jóindulatú.

— Ne vegyük rossz néven tőle, elvtársak, nem mindenki képes még felfogni a helyzet ünnepiességét 'és komolyságát. — Magában valószínűleg arra gondolt, lehetséges, hogy ez az ember a legcsavarosabb eszű az egész társaságban, csak tetteti magát? Megjegyzése mégis olyasféle menlevél volt Toimbor Pista további szerepléseire is. Sokan emlékeznek, hogy élt ezzel a kivételezettségével.

Erős fény vetődött a szobánk mennyezetére. Azt hittük először, folytatódik az alikonyi különös színjáték. De a fénysugarak alulról jöttek, az ablakléceik keresztjei kirajzolódtak a plafonon. Ahogy kitekintettünk, nyilvánvaló lett, hogy gépkocsi állt keresztbe a Borimúzeum előtt vezető havas úton, és reflektorait az ablakunkra irányította, villogtatott is, csakis szándékos jelzés lehetett. A legvalószínűbb volt, hogy Clairet keresik, de ki az, aki képes volt felmászni kocsijával a meredek hegyi úton, hozzá még néhány centiméteres hóban?

Három autós vendége jöhetett számításiba. Legidősebb testvérbátyja, aki benősült a híres angol Wedgevood porcellán családba, és előkelő angol úrként nyolcvan évesen is hazatért esztendőnkint nagyerejű autóján. De nem télben, az lehetetlen. A másik gyakori autós vendége unokatestvére, Ducsinszka Ilona volt. Arról sem tételezhető fel, hogy tél viz idején éleimedett korában ilyen bravúrra legyen képes. Bár akkora bravúrra nem vállalkozott senki a nagy családban, mint ez a fekete bárány ifjú lány korában.

Nem lehetett más az a merész, csak vendégem unokaöccse, a megye egyik legnagyobb szőlőgazdaságának főborásza, elismert, kiváló szakember mindent- tudó kis kocsijával. Akiről már senki sem emlegeti, hogy a vasi főispán unokája. Lám sokarcú ez a mai élet és nagy szórása van némelyik családnak.

849