Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 10. szám - Péntek Imre: Versenyfutásban a környezetgazdálkodásért (riport-esszé)
ja van... Pajzsot emelő Grál lovagnak érezheti magát mindaz* aki a a vizet, levegőt, földet óvja... Pedig mihamarabb meg kell születnie a „környezetgazdaságnak” vagy „környezetgazdálkodásnak”, amely a társadalmi—ökológiai és ökoszisztéma törvényeit felfedezi és alkalmazza az élet minden területén. * A Badacsony oldalán dózerek túrják, egyengetik a földet. Sárga, keresztbe húzódó sávok: teraszok alakulnak ki lánctalpaik alatt. A hegyvidék változó képét faragják dübörögve: a megszokott, lefelé futó szőlők helyén keresztbe sorakoznak a tőkék. Üj művelés kell, ami megállítja az eróziót, az esők nyomán meglóduló talajt, a Balaton vizét hizlaló műtrágyát. A szőlőművelés és táj kapcsolatának bonyolultabb felismeréseit fordítják le a gépek a gazdálkodás nyelvére. K. E. a Badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet munkatársa komótosan megtörni a pipáját a bolthajtásos irodahelyiségben, mielőtt válaszolna, és nem tud rágyújtani. Hirtelen sehol a közelben egy szál gyufa. így aztán csak szorongatja, rr.arkolássza a pipafejet beszélgetésünk alatt. A füstöt mindketten odaképzeljük a levegőbe. A félhomályos szoba, a pipa, a képzeletbeli füst, K. E. mormoló hangja valamiféle révületbe ringatnak... Mintha beszélgető partnerem a Badacsonyi Mágusok Intézetének kutatója lenne, aki új varázsszert keres a rontás ellen. Amivel a Balatont végérvényesen megszabadíthatja a gonosz foszfor-terheléstől. Töprengve fogalmazza újra kérdésemet: — Mit teszünk azért, hogy a foszfor és a nitrogén ne jusson a tóba? Azzal kezdeném, hogy a szőlész lényegesen több műtrágyát használ, mint a szántóföldi gazdálkodó. Ez igaz. De ma már vigyázunk a bemosódásra. Korábban rosszabb volt a helyzet. A felső harminc centibe tettük a tápanyagot. Gép-problémák miatt. Csakhogy a szőlő olyan növény, amely 20-tól 60 centiig igényli a kemikáliákat. Megfelelő gépekkel, műveléssel ezt el tudjuk érni. A környező gazdaságok, téeszek szaktanácsadást kérhetnek tőlünk. A tápanyagbejuttatás ennek alapján történik. Levél és talajvizsgálatok nyomán tájékozódunk a telítettség fokáról. Jellemző, hogy aki rendszeresen igényibe veszi a tanácsadást — a nemesvámosi Csopak tája Termelőszövetkezet — az éri el a legmagasabb termésátlagokat a megyében. A lényeg: ne adjunk többet, mint amenyit a talajerő-pótlás, a növény megkíván. Sajnos, korábban jobbára csak gondolomformán használták a műtrágyát. Éppen méréseinknek köszönhetően megalapozottabb az adagolás. Anyagilag is érdekes ez: nem kell növelni a gyártókapacitást, a termelés költségeit. Van olyan talaj, ami már elérte a telítettséget. Ide már nem szabad beadni egyetlen grammot sem. S ha minket kérdeznek, mennyit dolgozzanak be, azt mondjuk, semmit. Az ilyen szakvéleménynek a főkönyvelők örülnek igazán. A bemosódas szempontjából különös jelentősége van a telítettségnek: ilyen esetben könnyebben mozdul meg a feltalaj. Minden kényes tápanyagot az altalajba kell juttatni, a foszfort mélyebben, a nitrogént a felszínen, de azonnal elmunkálva. Ezeket a műveleteket technológiai útmutatásaink szerint végzik el a gazdaságok. Mert az igaz, hogy több tápanyagot adagolunk egy hektárra mint másutt, de ennek ellenére azt állítom, hogy kevésbé veszélyeztetjük a Balatont, mint a kommunális szennyvizek, hígtrágyát kibocsátó állattartó telepek. Persze, nem minden megoldott a mi házunk táján sem. Én például azt a téeszt, gazdaságot, melyiknek a talaja a vizsgálatok szerint feldúsult foszforral, kötelezném talajforgatásra. Az ilyen forgatáson sok pénz van: tehát olyan növény kell ide, ami alulról táplálkozik. Ilyen a szőlő. Ahol a feldúsulás kimutatható, ott evidens a szőlőtelepítés. 823
