Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 10. szám - Pete György: Környezetvédelem Magyarországon - Beszélgetés dr. Gonda György államtitkárral Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökével

nyezetvédelmi szempontok és reális igények betartásával és betartatásával lehet és szabad. Ebben a hazai környezetvédelem egyik fontos tartalékát látom. Így válhat a passzív védelem aktív megelőzéssé, vagy éppen az emberi környezet értelmes gazdagításává.

A környezetvédelem fontos elve megakadályozni újabb szennyező gócok keletkezését, illetve felszámolni a már meglevőket, s ahol lehetséges, rekultivációval visszaadni a természetnek az ipari tájat. Mit tettünk eddig ezeken a területeken?

Napjaink egyik fontos törekvése: kétféle kiindulási pontról kell a környezetvédelmi intézkedéseket a beruházások útján rendezni. Az egyik, hogy a meglévő szennyező gócok felszámolásra kerüljenek, úgy is mondhatnánk, a korábbi tartozások rendezése megtörténjen, a másik pedig az, hogy új beruházás ne valósuljon meg a szükséges környezetvédelmi feltételek nélkül. Az a magatartás látszik célszerűnek, hogy a VI. ötéves tervben ez utóbbi legyen egyértelműen szabály — ez a feltétele annak, hogy a helyzet ne romoljon — másrészt erőnkhöz mérten pótoljuk a korábbi elmaradásokat. Ebbe a körbe tartozik a rekultiváció is. Hadd említsek egy hazai jó példát. Tatabányán a korábban bányaművelés során roncsolt területeket visszaállították, erdősítettek, és most ebben a térségben a táj megújult, megszépült. A következő években tudatosan törekedni kell az ilyen, és ehhez hasonló kezdeményezések ösztönzésére, amire különösen sok, már felhagyott felszíni bánya (pl. kavicsbányák) esetében szükség is lesz. Termőföldjeinket ne csak úgy óvjuk, hogy indokolatlanul ne vegyék igénybe egyéb célokra, hanem amit lehet, szerezzünk vissza a művelés alól elvont és roncsolt területekből.

A környezetvédelem nemcsak praktikus, anyagi-gazdasági, vagy jogi probléma. Alapvetően etikai kérdés. Sarkítva azt mondhatjuk, a nembeli ember önnön korlátaiba botlott.

Igen, a környezetvédelem jelentős mértékben emberi magatartás is. Talán jobban, mint gondolnánk. Ez a felismerés azonban még nem érte el a kívánatos mértéket. Sok jó példát lehetne mondani a Népfront környezetvédő, környezetépítő társadalmi akcióiról, ifjúsági kezdeményezésekről, stb. De azt még nem mondhatjuk el, hogy közgondolkodásunknak kellő mértékben része a környezet megóvása, egyensúlyának, értékeinek megőrzése. Nézzünk csak körül városainkban, községeinkben, vagy akár a tömegközlekedési eszközökön. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az emberek többségének magatartása nélkülözi a szükséges felismerést, és nem vigyáz környezetére, — és önmagára. Lehet, hogy nem pontosan idézem amit olvastam, vagy hallottam valahol, hogy ugyanis nem az a város tiszta, ahol sokat sepernek, hanem ahol keveset szemetelnek. Azt hiszem, ez a környezetvédelemre tágabb értelemben is igaz. Nem lehetünk tehát elégedettek, de talán a türelmetlenség mégsem indokolt. Annál is inkább, mert esetleg azokkal szemben lennénk türelmetlenek, akik figyelnek ránk és akiknek már van valami fajta készsége, hogy részt vállaljanak a megoldásból. Ezért is foglalkozzunk azzal, hogy minél több emberhez eljusson a felvilágosító jó szó, az emberek minél több reális ismeretet szerezzenek, hogy szándékainkat megértsék, hogy eljussanak oda, hogy magatartásuk fejezze ki: a környezetvédelem közös ügy, a siker rajtunk, az egyes embereken is múlik.

Hol tartunk jelenleg a honi közvélemény szervezésében? Mennyiben társadalmi ügy nálunk a természet- és környezetvédelem?

A hazai közvélemény a környezetvédelem köréből sok mindent számon tart. Az is tény azonban, hogy gyakran inkább csak a szenzációkat, a kiemelkedő eseményéket. Nem mond ennek ellent, ha megállapítjuk, hogy van, és nem is kevés, jó tapasztalat. Nagyra kell értékelni, hogy a környezetvédelem meglehetősen széles társadalmi báG13