Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 1-2. szám - TANULMÁNY - Rónay László: Devecseri Gábor műfordítói elveinek kialakulása

tanulmány

RÖNAY LÁSZLÓ

Devecseri Gábor műfordítói elveinek kialakulása

A végzős Devecseri Gábor talán nem is akart tanár lenni, de e szándékát úgyis keresztezte volna a gyakorló gimnázium igazgatója, aki valami okból neheztelt a fiatal klasszikus filológusra. Kénytelen volt egyéb állás után nézni, s a felszabadulás előtt három esztendőt is a Baumgarten-könyvtárban töltött, mint az intézmény könyvtárosa. „A köteteket az első könyvtáros, Sárközi György rendezte el, s az utána következők, Illés Endre, Fenyő László, legutóbb pedig Vajda Endre és Hegedűs Zoltán mind jelentettek valamit a könyvtár számára, egyéniségük nyomát ütötték rá, míg az olvasószoba hív könyvfalóit szeretettel szemlélte a közelmúlt és régmúlt költői mellől a falról Baumgarten Ferenc, Ambrus Zoltán, Osvát Ernő, észrevétlenül segített nekik a lapozásban, heves, szavaikon mosolygott, elevenségüket helyeselte... A könyvtár élt... Három évig voltam könyvtárosa. Hadd emlékezzem rá úgy, ahogyan egy kedves halottunkról emlékezünk. Szerette, ha a cserépkályha melegében ülő írók csendesen beszélgetnek mesterségükről, emlékeikről, életükről. Még a havat is szerette, amelyet kabátjukon hoztak be, míg olvadt, Andersen-mesék tündérei gyülekeztek a sarokban. Nem szerette a dúrvakezűeket, akik köteteit összetévesztették egy kocsmai kártyaasztal lapjaival s összevissza keverték; nem szerette, ha a költők nem rakták helyre, hanem az asztalon felejtették a katalógus-fiókokat, de még nekik is megbocsátott”.

Nagyon sokat köszönhetett e könyvtárosi esztendőknek, hiszen új és új írókkal ismerkedhetett meg, s kedvére barangolhatott a magyar és a világirodalomban. Ifjúságától vonzotta a könyvtár: egyik mesterének vallotta első könyvtárosát, Sárközi Györgyöt, haszonnal vett részt utóbb Illés Endre „fogadó-óráin”, s elnéző mosollyal figyelte, amint a nála idősebb örley István és Ottlik Géza zajosan ront be a csendes falak közé, hogy Illéssel találkozzanak. Baráti köre is állandó látogatója lett a mindig barátságos meleget árasztó könyvtárnak. „Vas István csak ritkán látogatta — olvassuk az Egy könyvtár emléke című szubjektív jegyzetben —, Zelk úgyszólván állandó vendége volt. Hajnal Gábor, a Ke- szi Imre-Hajnal Anna házaspár, Zolnay Vilmos, Örkény István, Mátyás Ferenc, Bóka László voltak gyakori látogatói”. Innen rajzottak ki például a Zöldfa vendéglőbe, „ahol Somlyó György, Karinthy Gábor és Ferenc, Vájná János és Cse71