Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - SZEMLE - Papp Sándor: A túlélés regénye. Rácz Olivér: megtudtam, hogy élsz
sem pedig arra, hogy Tamást megakadályozza abban, amit Here a Váltás egyik novellájában így fogalmaz: „Meg kell kötni a szükséges kompromisszumokat, na. Ez a lényeg — mondta csöndesen — majd rájöttök ti is.” Amit Nyika „elfelejt”, azt kísérli meg megfogalmazni az objektív elbeszélő: bőséggel sorolja a motívumokat, rávilágít az apák nemzedékének hibáira, s egyúttal mentségeket is keres, s nemcsak az ötvenes években fedezi fel őket, hanem a konszolidáció időszakában is, abban az érában, mikor — Ladányival szólva — „életünk fenékben és csípőben növekszik”. Természetesen nemcsak az a célja, hogy motiváljon: Nyika külső szemlélőtől való megítélése is ez a szál, hagyományos értelemben vett realista módszerű ábrázolás, történetmondás és társadalomrajz. A módszer nagyon jól alkalmazható arra, hogy Nyikát és gondolatait folyamatosan szembesíthessük az objektív nézőpont nyújtotta tárgyilagos körképpel, motivációval, alakító helyzetekkel, hiszen a képlet nem is olyan egyszerű: Nyika áldozat is, de egyúttal cselekvő önpusztító is, a kitöréshez társakat nem talál, s mikor végre sikerülne, rá kell jönnie: nem készült fel a lehetőségre. Sőt, most a társ oldaláról: nem tud segíteni sem Tamásnak abban, hogy — egyébként többnyire naiv — eszményeit valóra váltsa, és így egyre menthetetlenebbül belekötöződik a „helyi hálóba”, s már nem marad választási lehetősége. Hogy fennmaradjon és egyedül ne maradjon, ösztönösen átveszi az előírt normákat, „konszolidálódik”, megköti az ott és akkor szükséges kompromisszumokat. A kör bezárult: Nyika ezzel a sok reménnyel kecsegtető kapcsolattal sem tudott mit kezdeni, Tamás nem vett észre semmit a Nyikában lejátszódó folyamatból, a család megszületése pillanatában elsorvadt és a hozzáfűzött remények szertefoszlottak. Nyikának be kell látnia, hogy megint zsákutcába torkollt az élete, az életük, most már így keld élnie, sem visszaút nincs, sem perspektíva. A várható jövő mindössze annyi, hogy Nyika is talán leírja majd: csókanyucsókanyucsókanyu... Másfajta belátás ez, mint Nájn Iváné a Borgiszban: „Másból sem áll az ember, mint emlékeiből. „Jó pont, rossz pont” — gondolta Nájn Iván. Ha kiradíroznánk a rossz pontokat, eltűnnének a jók is. összeérnek. (Sajnos? Szerencsére?) Mindegy, ezeket a pontokat sehogy sem lehet eltüntetni”. Nyikának viszont nincs ereje és tehetsége a gyökeres változtatásra. Az alapkérdést tekintve jelentős könyvet írt Vámos Miklós, melyben hatásos ívben és lendülettel rajzolt fel kort, embereket, tipikus helyzeteket. Sok kérdés végiggondolására ösztönöz, először is arra, vajon mért van, hogy Nyika (és nemzedékének nem kevés tagja) nem valamiért lázad, hanem csupán menekül mindig. Elveszett nemzedék lenne? Kapcsolatteremtésre képtelen? Cselekvésre gyáva és tehetetlen? Vagy éppen a cselekvési tere hiányzik? Mind igen izgalmas kérdések. S ha azt is kell mondanom, hogy nem ez a legjobb műve Vámosnak, hogy túl sokat markolt, s így óhatatlanul hibákat követett el (helyenként felszínesnek hat, Nyika mögött—mellett jobbára tablóként áll, de nem mozog igazán a környezet, s így alakjai is elnagyoltak, Nyika maga túlságosan is extrém figurává sikeredett, aminek egyenes következménye, hogy a történet is kalandosabb irányt vett a kelleténél), mégis figyelemre érdemes műnek tartom az Én és én-t. Ahogy életünk módja egyre változik, úgy sokasodnak a kapcsolataink, de ez a sokasodás többnyire sekélyesedés is, az egyedül- maradás, az elmagányosodás, a tragédia, az elveszés alapja. Figyelmeztető írás az Én és én, a hamarosan középkorosztálynak tekintendő nemzedék helyzet- és magatudatáról. (Magvető, 1979) BAZSÓ MÁRTON A túlélés regénye RÁCZ OLIVÉR: MEGTUDTAM, HOGY ÉLSZ Alighanem rohanó, vélt vagy valódi teljesitményekre orientált élettempónk felelős a szomorú jelenségért, hogy manapság — tisztelet a kivételnek — sem kritikus, sem recenzens, sem olvasó nem vesz kézbe hatszáz oldalas regényt — annak kvalitásaitól szinte függetlenül. Novella, kisregény vagy kisebb terjedelmű regény már csak ezért 798
