Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - SZEMLE - Bazsó Márton: Üzenet nincs. Vámos Miklós: Én és én
is, de a mérce fölállítását megtette. (Hasonló összevetésre vállalkozott Domokos Mátyás is. Lásd: Ugyanarról másképpen című könyve, Szépirodalmi, 1977. 301.) Hasonlóan jelentősnek és tömegekhez szólónak ítéltetik Fodor esszéje József Attiláról, a Szólj, költemény. Csűrös tehát itt egy olyan művet értékel, melynek szerzője egy harmadik alkotó életművét elemzi. Ezen az érdekességen túl is élénk képet kapunk a tárgyról. Kiemeli például Fodor verselemző készségét, amely — inkább értelmezésként — az esszé „egyik legfontosabb módszere, bizonyító eljárása”. Az utolsó elemzett verseskönyv, Az idő foglya (1974) is gondos és egyenletes munkát eredményez. A fi'lozófikumot is egyre teljesebben kifejező költő képe áll elénk, azé az alkotóé, aki — bár válságoktól nem mentesen — rendkívül tudatos pályát futott be. Itt esik szó többször is a két elvesztett barát, Fülep Lajos és Colin Mason alakjának fölidézéséről. A magyar művészettörténész és az angol zenekritikus Fodorra gyakorolt emberi-etikai-gondolkodói hatásáról Csűrös méltóképpen ír. Újszerű vonásokat ezúttal is fölfedez az életmű tudós kutatója. S mert azokat keresi főleg, könyve értékeit lépésről lépésre növeli. A bölcseleti és fogalmi költészethez eljutó Fodort jellemzi, s hangsúlyozza a mű gyarapodását és nyitottságát. Tudatában van persze a „váratlan megrendülések, kiszámíthatatlan revelációk” módosító tényének is. Könyvében már nem érinthette az időközben, 1978-ban megjelent újabb kötet, A bábú vére világát. (Kélt újra jel címmel pedig a költő ötvenedik életévében, 1979-ben hagyta el a nyomdát a válogatott művek gyűjteménye.) A legutóbbi versek ismeretében elmondhatjuk: a Csűrös Miklós fölvázolta ismertető jegyek alapjaiban nem változtak meg, érvényesek továbbra is. (A tudatos életműépítkezést, egyfajta „mégis állapotot” hangsúlyoz A bábú véréről írva Laczkó András is, a Kortárs 1978/8-as számában.) Azt a fajta indulatot hozhatjuk föl további indítékul, ami például a Tanúvallomásban fogalmazódik meg: „ ... van-e szorongatóbb, mint amikor / körénk gyűl robbanásig az, alázat / és mégse lázad.” Fodor András költészete kifejezi ezt a legszorongatóbb emberi állapotot is. S egy érdekes kapcsolódás Csűrös és Fodor között: a Vendégségben otthon című versben (az irodalomtörténésznek ajánlva) azt a ritka pillanatot fedezhetjük föl, amelyben a költő szól életműve méltatójához: „...vállalsz valami öröktől valót, / nem kérdezed, mivégre, meddig, csak öntöd, méred számolatlanul / a boldog tartozást.” Találóbb leírást hiába is keresnénk: mert Csűrös Miklós jól tudja, mi az irodalomtörténet és a kritika feladata. Könyvén érződik az a szolgálat-igény, aminek jellemeznie kell a hozzá hasonló irodalmárok tevékenységét; a mű az elsődleges, az értékelés és az elmélet akkor tölti be hivatását, ha segít az eligazodásban. A Fodor Andrásról megírt könyv ilyen alkotás. (Akadémiai Kiadó, 1979.) BAKONYI ISTVÁN Üzenet nincs VÁMOS MIKLÓS: ÉN ÉS ÉN Csókanyucsókanyucsókanyu: Vámos Miklós egyik legsikeresebb írása végződik így, a család széthullását, a közösség sejtekre bomlását már a formával is kifejezésre juttató novellája, a Cédulák. De újra lapozgatva most a kötetet, melyben megjelent (Jelenleg tizenharmadik a listán, 1973.), az is kiderül, hogy a téma nem csak egyszeri nekifeszülés erejéig izgatja: írásai többségének az emberi kapcsolatok élése és kimúlása, legtöbbször nem látványosan hirtelen, inkább lassú méreggel való elsorvadása a témája. Az emberi kapcsolatokból táplálkozó emberépítés vagy éppen a vigasztalan embercsonkulás izgatja, s főként ez utóbbi, hiszen a fent említett kötetének címadó írása nemcsak szándékoltan jelzi az írói érdeklődés irányát, hanem éppen a meggyő796
