Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - TANULMÁNY - László Gyula: őstörténet II.
A török nyelvek kutatása, rendszerezése, nyelvi jelenségeinek kimerítő osztályozása koránt sincsen olyan fokon, mint az uráli nyelveké. Ligeti Lajos legújabb kiadott tanulmánysorozatából („A magyar nyelv török kapcsolatai és ami mögöttük van” l. Budapest, 1977), idézünk erről néhány megállapítást. „A helyzet távolról sem mondható azonban kielégítőnek. A legszembetűnőbb az alaktani vizsgálatok elmaradottsága, az egyes fontosabb török nyelvek történetének feldolgozása. Az összefoglaló nagy török nyelvtörténet megírása szintén a jövő feladatai közé tartozik. A török szókészlet történetének kutatása még a kezdet kezdetén tart.” (377). „Honfoglalás előtti török jövevényszavaink a nyugati törökségtől származnak, ol^an nyelvekből és nyelvjárásokból amelyeknek ebből a korból nincsenek más emlékei. Érthető tehát, hogy a turkuló- gusok, de az altajisták is különös figyelmet tanúsítanak a magyar szókészlet e korai török elemei iránt.” (284). Eszerint sok a bizonytalanság e területen, ennek legAesebb megfogalmazója a század elején a csuvas területen kutató Mészáros Gyula. Meglepő elméletéből („A másfélezer esztendős magyar nemzet. New York é. n.) íme egy idézet : „Az ó-bulgár elemek gyanánt feltüntetni szándékolt ó-török elemeknek az ún. (önmagában is bizonytalan) törökség szótári anyagával semminemű közössége sem volt igazolható többé. E régi török elemeknek hirdetett magyarhoz hasonló csüvasnyelvbéli szók... az élő magyar nyelv egykori legsajátabb készségéből eredő színtiszta maradványainak bizonyultak” (95—96). Mészáros Gyula szójegyzéke csak kisebb százalékát öleli fel csuvas jellegű török szavainknak, és sok olyant tartalmaz, amelyet sem Gomfoócz, sem Bárczi nem tart a csuvassal egyezőnek. Anélkül, hogy — mint nem nyelvész — vitába szállnék ezzel a feltevéssel, azt kell megállapítanom, Gombócz Zoltán, Németh Gyula, Bárczi Géza és Ligeti Lajos tanulmányai alapján, hogy török „jövevényszavaink” nem egyetlen nyelvből, hanem többől és azok feltett nyelvjárásaiból magyarázhatók. Eszerint azonban a török népekkel való huzamosabb vagy meg-meg- újuló együttléttel számolhatunk, s valóban nyelvészeink az őskortól kezdve négy-öt nyelvi réteg egymásutánjával számolnak. Hogy ezek mikorból valók és melyik területen történt az érintkezés-ötvöződés, nagy kérdés! A háromszáz körüli szóból néhány szemelvény is mutatja, hogy e kapcsolatok átalakító erejűek kellett legyenek. Íme csoportok szerint néhány példa: 1. Állattenyésztés: bika, ökör, tulok, tinó, ünő, borjú, disznó, sajt, túró stb. stb. 2. Földművelés: tarló, búza, árpa, eke, sarló, boglya, alma, körte, som, dió, szőlő, komló stb. stb. Eszközök, mesterségek: ács, szűcs, szatócs, balta, csákány, bicsak stb. stb. Öltözködés: saru, csat, ködmön, köpenyeg, bársony, gyöngy, tükör stb. stb. Társadalmi és erkölcsi élet: sereg, törvény, tanú, bélyeg, tolmács, gyász, gyón, bátor, gyáva stb. stb. Vallásos élet: táltos, bölcs, varázsló, boszorkány, bűvöl, bájol, betű, szám, ok stb. stb. Fegyvernév: pl. buzogány. Természeti jelenségek stb.: tenger, sár, árok, gyertyán, kőris, kökény, üröm, torma, bölény, oroszlán, keselyű, turul, karvaly, sólyom, stb. Bárczi Géza megjegyzi ezekhez, hogy „E jövevényszavak zöme kétségtelenül a vezető osztályok révén került a magyar nyelvbe. Mindez felveti a török népek őstörténetének kérdéseit, ezekről a régészettel kapcsolatban beszélünk. A honfoglalás előtti szláv jövevényszavak kérdésében még sok a kérdőjel, egyébként is őstörténetünk folyamán bizonyos, hogy nem kell szláv érintkezéssel számolnunk. Nos mindebből összeállt egy magyar őstörténet, s ennek főbb képviselői az utóbbi évtizedekben: Moravcsik Gyula, Németh Gyula, Hóman Bálint, Bárczi Géza. Ennek rövid summája, hogy az önállóvá lett magyar nép előbb s később is iráni népek közelében élt, majd pedig török népekkel került kapcsolatba. A színhelyet pedig úgy képzelték el, hogy részben a Volga mentén, részben a Kaukázus előterében érték formálódó népünket ezek a nyelvi s egyúttal népi hatások. A művelődéstörténeti szavakból igen meggondolkoztató képet rajzoltak e hatások műveltségalakító erejéről is. 788
