Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 9. szám - TANULMÁNY - Kunszabó Ferenc: A megújulás pillanatai

a társaságot, és kellemesen tud csevegni. Sohasem fog tudni ragaszkodni; és a szerelem önben állandó marad — de a tárgyát mindig változtatni fogja.” Némi dicsekvéssel jegyzi le ezt, de hitetlenkedve is. Mert ő egészen mást tud magáról, hiszen majdnem pontosan egy évvel korábban, 1814 novemberében ezt írja: „Anyámnál a szerelemről folyt a szó. Én kijelentettem, hogy az ember általában szerelem nélkül az életet el sem viselhetné.” És itt nem a Lady Lamb által jelzett felfokozott érzékiségre gondol, amelyik tudniillik csak őbenne van meg, de tárgyát cserélgetni keli, mert mindig úgy érzi, nem kap kellő rezonanciát. Nem, ő a két különnemű ember között keletkezhető nagy és tartós kapcsolatra apellál folyton: „Szeretve lenni: oly boldog érzés, kivált ha ettől az ember nem lesz hiú, büszke, és nem hiteti el magával, hogy kiváló tulajdonságai miatt szeretik.” „A legfőbb boldogság, amit az ember a világon elérhet, mégiscsak a jó házasság! Amely révén a férfi eléri legmagasabb értékét, miközben hazáját és az egész emberiséget szolgálva él, egészséges gyermekekkel, gyöngéd hit- vestárssal, s minden lélegzete erény és becsület.”

Igen, ez az az állapot, ami után eped, s e vágy idealizmusát, patyolattisztaságát nem zavarják meg benne a könnyű sikerek, az ízetlen kalandok (Casanova memoárjait például utálkozva olvassa). Egyébként ez az a kettősség, amire a bolondos Lady rátapint, s amit a 24 éves ifjú nem ért. Még több nagy vihart kell átvészelnie ahhoz, hogy valamit kapiskálni kezdjen belőle.

Egész életében voltaképpen két nő akad, aki közeledését nem utasítja vissza, illetve nem tereli a könnyű siker és gyors befejezés irányába. Mindkettő asszony. Napló, 1814: „Augusztus 9.-e életem egyik legfurcsább napja. Ez volt az első lépés a balsors felé, a bűnös szenvedély kezdete, kútfeje majdani kétségbeeséseknek. (Egy igen csinos asszonnyal utaztam Cenkről Bécsbe.)” Az igen csinos asszony minden bizonnyal Caroline, testvérbátyjának fiatal felesége — érthető hát a nagy diszkréció. A galantériát csak az zavarja, hogy kettejük viszonyát néhány hónap múlva részegen eldicsekszi egy férfitársaságban! Mikor már cserbenhagyta a sógorasszonyt, hogy annak szemeláttán habarodjon bele „Európa legszebb asszonyába”, gróf Hunyady Gabriellába. Aki viszont kineveti. Hanem Caroline nem neveti, inkább annyira szerelmes lesz, hogy belebetegszik, és legyengült szervezete védtelenné válik a kor rémbetegségével, a tüdőbajjal szemben. — A másik asszony gróf Zichy Károlyné, született Seilern Orescentia grófnő, aki szintén komolyan veszi Széchenyi Istvánt, de túl közel nem engedi magához, mind férje haláláig.

Az egyik vesztett, mert nem tudott ellenállni a minden bizonnyal magas hőfokú ostromnak, a másik nyert, mert meg tudta tartani a kellő távolságot — röviden így állíthatjuk föl a párhuzamot. De mi lehet az oka, hogy Crescentia visszautasításait többé nem akarta más nőknél kompenzálni? Zichynéről az első feljegyzés 1824-ből , maradt ránk a Naplóban, s több mint tíz év múlva veheti csak feleségül. Miért, hogy a közbenső időben — adat legalábbis nincs rá, sem a naplókban, sem másutt — egyetlen nőt sem környékez meg többé?

AZ ÖNISMERET

A vágy az önismeretre, az önjavításra, hogy így haladhasson előre a tökéletesülés útján.

S ez a vágy azért keletkezik benne, mert egy idő után túl nagy megrázkódtatást jelentenek számára a külvilággal való összeütközések. S nem érti, hogy a bécsi főúri kör többi fiatalja miért nem kerül az övéhez hasonló helyzetbe. Hiszen azok is könnyelműsködnek, ám mikor házasságra adják a fejüket, akkor megkapják a kiszemelt ara kezét — és jönnek a gyerekek! Öt pedig legalább négy család utasítja el. Miért van ez?

Az orvostudományban már rég tisztázott, hogy Széchenyi István apjától örökölte a búskomorságra való hajlamot. Az ilyen betegségre hajló személy felnőtt korában általában lassabban ért meg helyzeteket, rosszul tud alkalmazkodni új szituációkhoz. Ifjú és gyermekkorban viszont a túlkomolyság még egyáltalán nem látszik, az egyén többnyire éppenhogy vidám, szertelen, és ennélfogva megbízhatatlan.

770