Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - TANULMÁNY - Kunszabó Ferenc: A megújulás pillanatai
Vagy csak hanyagság? Milyen gazdagok vagyunk! Széchenyi István gróf jelleme, életútja, gondolkodás- és cselekvésiránya 1819— 25, azaz a keleti út és az első nyilvános fellépés jrözött alakul ki véglegesen. Érdemes hát külön dolgozatban elemezni ezt a szakaszt, elsősorban a most közreadott naplórészietek alapján. IS 19. november ötödikén a többi között ezeket jegyzi föl „Wimpassingban, mialatt a lovakat váltják”: „Csak a szellemileg és testileg tevékeny élet emelhet bennünket az emberi boldogság tetőfokára. Egészség, gazdagság, címek — röviden: mindazon irigylésre méltó és kívánatos dolgok, miket az ember csak elérhet, tartás boldogság alapozásához nem elegendőek.” Ám „csak a lélek tisztasága által lehet egészséges az ember szelleme; minden egyéb, bármi legyen is az — szórakozás, mulatozás — ezen már többé nem segít”. Hanem „a léleknek a magunkba-mélyed és szerzi meg rendre az önállóság legmagasabb fokát. Megtanít minden tettnek valódi értéket tulajdonítni.” „Mivel pedig függetlenséget, önállóságot és szabadságot csak az igazi jóra lehet építeni, ezeket állítottam magam elé célul.” „Minthogy azonban az emberek együttműködésre és nem elzárkózó életre vannak teremtve, a tökéletesség felé vezető út csak az lehet, melyen az ember a közjóért munkálkodhat.” Így a 28 éves ifjú ezen a napon; noha ez nem akármilyen 24 óra a számára, hanem azon ritka alkalmak egyike, miket ő filozófiájában a megújulás pillanatainak nevez: „Bármily ritkák is az esetek, melyek egyszeriben átalakíthatnak bennünket, minden ember életében akad jónéhány pillanat, mitől számítva úgyszólván élőiről kezdhette volna. Ezeket az alkalmakat nevezem a megújulás pillanatainak. Megfigyelhető ez hanyatló népeknél is, melyek még fel tudnának tápászkodni.” Látnivaló, hogy itt egy emberesedő, eszében és lelkében érő, jellemében szilárduló fiatalemberrel találkoztunk. Korábban is voltak már hasonló gondolatai, később is töprengett ilyeneket, ,de ez az a nap, a megújulás örök folyamatának az a pillanata, mikor egész életén végigtekint, s próbálja kicövekelni az utat. Ám mi az ok, mi az a tapasztalás, ami a töprengések elindítója újra meg újra? A SZERELEM Pontosabban: a szerelmek, a nők. De legpontosabban: a csalódások a nőkben, szerelmekben. Vagyis sohasem azok az esetek, mikor „könnyelmű, sőt hébe-hóba rossz csínyeket” követ el (egyszer például Nápolyban párbajjal fenyeget meg egy herce- gecskét, s így kényszeríti ki, hogy a reszkető férj szemeláttára csavarhassa el a butácska feleség fejét). Nem. Ezeket élvezettel ecseteli naplójában — mikor azonban valamely nő nem fogadja széptevését, vagy egy idő után ráun, akkor tör föl belőle a döbbenet, a zavarodottság az égig, hogy aztán magába roskadjon s kezdjen nagyon beleszeretni a visszautasító nőbe; és ezt mindenkinek mindenhol bizonygassa — még naplójának is. A fent citált wimpassingi elmélkedés is egy ilyen hosszú, gyötrelmes és reménytelen szerelem után következik. A lány Selina Meida, kinek még kicsiny kölyökkorban hűséget fogadott, nevét karjába tetováltatíta — de nincs adat, hogy ez a hosszú időn át, bár nem megszakítások nélkül ostromlott hölgy milyen érzelmekkel viseltetik iránta. Mindenesetre, Széchenyi kikosanazása után rövidesen hozzámegy gróf Clamim őrnagyhoz, kiből hamarost ezredes lesz. De egyáltalán: az eladósorba kerülő lányok, meg azok szülei nem veszik komolyan. Sikerei mindig a férjes asszonyoknál vannak — és ezek gyors, könnyű és teljes sikerek. Széchenyi sokáig nem érti, mitől van ez így. 1815-ben Londonban még visszafogott dicsekvéssel jegyzi le „a bolondos Lady Caroline Lamb” véleményét: „önnek nincsenek elvei; sok könnyelműség, jó szív, szellemesség; meglehetősen! sokat olvasott életében, de tapasztaltsága nem valami nagy. Megvan a képessége szórakoztatni 769
