Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - TANULMÁNY - Kunszabó Ferenc: A megújulás pillanatai
KUNSZABÓ FERENC A megújulás pillanatai A NAPLÖ ritkaság számunkra, mindmáig. Ritkaság, mert a kézzel írott több mint húsz kötetet a hű titkár, Tasner Antal megcsonkította Széchenyi István halála után (bár az ő rendeletére), és a törölt, kivágott részek visszahozhatatlanok. Ritkaság, mert a teljes kiadás (több elakadás után) csak 1939-ben fejeződött be — az eredetileg írott nyelven, azaz főleg „bécsi németül”. Ritkaság, mert korábban, a múlt század nyolcvanas éveiben gróf Zichy Antal csak némely részleteket közölt saját fordításában és felfogásában, majd a második világháború idején Ferdinandy Mihály és Bóka László is célzatosan válogatott a műből. S ritkaság végül, mert napjainkban a Gondolat Kiadó vállalkozott ugyan az új- rafordíttatásra, ám a ránkmaradt szövegnek most is csak mintegy harmadáról van szó. (Ráadásul a kolofon 29 800 példányt jelöl, ám 1978. december második felében mindössze néhány ezer jelent meg — a könyvesboltok pultjai alatt.) Hanem a Napló más értelemben is ritkaság: elején és végén megszakításokkal, de végeredményben csaknem fél évszázadon keresztül vezette egy kivételes képességű, nagy aktivitású ember, kinek életműve alapvetően befolyásolta történelmünket. A Napló tehát a pótolhatatlan művek közé tartozik, s ennek indokolására csak egyetlen jelzést itt: Széchenyi István, a kevés 1848-as időszakot kivéve, a nyilvánosság előtt nem beszélhetett szabadon. Hogy tehát mit gondolt valójában, mi volt nézeteinek, elveinek teljes köre, azt csakis a titokban vezetett és ravasz lakatokkal zárt jegyzetekből tudhatnánk meg — a halála után 118 évvel megjelent, eddigi legteljesebb válogatás márcsak ezért is nagy kincs a számunkra, hát még ahogy forgatni kezdjük lapjait! Feltárul előttünk — egy hyperérzókeny idegrendszer minden rezdülése, — egy túlfinomult lélek működése, — egy kivételes erejű képzelet csapongása, — egy végtelenre méretezett ambíció útkeresése, — és egy magosra buzogó tettvágy úttalálása. Hogy milyen családból, milyen környezetből indult Széchenyi István, azt ma már az iskolásgyerekek is tudják nálunk. Hogy mit cselekedett, azaz: mit hozott létre gyakorlatilag élete során, azt ki sem kerülhetjük, bármely sarkán járunk is szülőföldünknek. Mert nemcsak az akadémia, a lótenyésztés, a lánchíd, az első ipariskola vagy az első magyar fegyvergyár kapcsolódik a nevéhez, hanem egykor legrakoncátlanabb folyónk, a Tisza mai medre, a Kárpát-medence út- és vasútrendszerének fővonalai — de tekinthetünk bárhová az ipar, mezőgazdaság, közlekedés, kereskedelem ágaiban, az indításnál, a fejlődési irány kijelölésénél ott találjuk Széchenyi István elveit, tettei L Bonyolultabb azonban a dolog, ha méltatását nézzük. A kiadási huzavonákról rajzolt gyorskép feltámaszthatja bennünk a gondolatot, hogy a nemes gróf értékelését, személyének megítélését egyedül a naplók eddigi sorsával is jellemezni lehetne. És ez meggondolkoztató, hiszen Széchenyi István azon kevesek közé tartozik, akit halála óta egyetlen rendszer, de egyetlen írástudó sem utasított el, még legnagyobb csodáló- ja és ellentettje, Kossuth Lajos sem. Miért hát akkor, hogy megítélésének látszólagos egyértelműsége mögött voltaképpen egy állandó bizonytalanság húzódik meg? 768
