Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - TANULMÁNY - Bécsy Tamás: Kocsis István drámáinak természetéről
elkészülhet. Miután látja, hogy a császár lassan elhiszi, társainak életét is meg akarja menteni. Ferencet ráveszi, hivassa ide őket, s ha megtagadják őt (Martinovicsot), kiderül ártatlanságuk. Miután megjelentek, Martinovics olyan szövegeket mond nekik, amelyek hatására gyűlölettel fordulnak vele szembe, s majdnem megfojtják. Martinovics diadalittas, de a császár nem kegyelmez meg sem nekik, sem neki, mert rájön, hogy becsapták. Mindezekből látható, a három drámában minden etap az elején létrejött viszony- rendszerekből fakad. Két kivétel van csak. A Megszámláltatott fák ban Anna, a volt tanítvány és jelenlegi gépíró alakja nem elég szorosan kapcsolódik a Ranke—Tügel— Komárk között kialakult viszonyrendszerbe. Méghozzá azért, mert Ranke nem tud meg tőle mást, mint ami mástól is megtudható, és amit megtud, voltaképp nem lényeges. Alakja a drámából el is tűnik. A Játék a hajónban a Kapitány csak annyit tesz, hogy fölcsempészi a Nőt a hajóra, ám annak semmi jelentése nincs, hogy ezt épp ő tette, oka is ismeretlen. Miután lecsukják, alakja eltűnik a műből, mint a másikból Anna. A drámák dráma-természetét bizonyítja, hogy mindháromban találunk olyan lényeges mozzanatokat, amelyek önmagukban mint életjelenségek egyáltalán nem szükségszerűen csak viszonyrendszerben létezhetnek. Az író mégis beépíti, mert a világkép rögzítéséhez szükségesek, és csak így kaphattak drámai természetet. Ranke a múltban saját kezűleg lőtt le foglyokat. Ez csak elbeszélt cselekménysor részeként jelenhetne meg, ha nem épülne a most kialakult viszonyrendszerbe, méghozzá kettősen. Tügelnek, a fenntartás nélküli fasiszta tisztnek ezzel bizonyítja, hogy a bányászsztrájk erőszakos letörésének halogatása nem az ő gyengeségének következménye. Ugyanakkor a Komárkihoz való, most kialakult kapcsolatban az ő valódi lényét hordozza. Azért lőtte főbe a foglyokat, mondja, hogy „feláldozzam a magam lelkét, hogy katonáimét megmenthessem”9 jvagyis ő váljon hóhérrá, s' ne katonái, mert „aki fegyverrel lő fegyvertelenekre, annak megfertőződik a lelke”10, ö ezt vette magára, s ettől akar szabadulni Komárk segítségével, ez a múltbeli jelenet ezáltal épül a mostani viszonyba. De ugyanezért szerves itt Komárkné jelenete is. Komárk - néval azért bánik pszichológiailag kegyetlenül, hogy férje rátámadjon; s ettől a hősi tettől Ranke elhatározása megerősödik. így a tanár és felesége kapcsolata a Ranke—Komárk viszonyrendszerbe épül be. „Az értelmetlen halált épeszű ember nem vállalhatja! — mondja —. Az életnél semmi sem fontosabb! Hitesse el velem, hogy önfeláldozásomnak van értelme, s újra képes leszek arra, amire életem legmámorosabb, legboldogabb pillanataiban képes voltam.. ,”11. Ebben segít Komárk hősiessége. A Nő egyszercsak rájön, miután „istennő” lett, nem kell félnie a Matrózoktól. Ez a felismerés mint életjelenség drámában nem ábrázolható, s ezért csak a következménye jelenik meg: szeszélyességében bukfenceztetni kezdi őket, s ez vezet a gyilkosságra. Egy másik, előző jelenetben a III. Matróz pof on vág ja a Fiút. Ez a pofon is a most megváltozott viszonyokból fakad és abba épített, noha egy pofonnak mint életjelenségnek az igazolására a puszta indulat is elegendő. A Matrózok kurvának minősítik a Nőt. A Fiú védelmére kel, sértegeti a III. Matrózt, s erre következik a pofon. Mindez még azelőtt történik, mielőtt az öreg kieszelte volna, hogy a Nő „istennő”, ám ez, és az ehhez hasonló esetek késztetik erre az öreget. Martinovicsnak szükségképpen volt viszonya összeesküvő társaihoz, de ez csak alapként járul ahhoz a megváltozáshoz, amely akkor következik be, mikor a császár idehozatja őket. Martinovics szövegeiben feltűnik egy roppant érdekes gondolat: „a lelkierő alapanyaga az öröm.. ,”12 Itt megláthatjuk, hogy még egy gondolat is a viszonyrendszerek részeként létezhet. Martinovics ezt érvként említi: ha Ferenc megkegyelmez nekik, ezt az örömömet fogja érezni. Mindezeket nem önmagukért vagy önmaguk jelentésének a kedvéért említettük. Hanem azért a fontos drámaelméleti tanulságért, hogy egy mű természete szerint akkor dráma, ha minden részlete a most kialakult viszonyrendszer szerves része. Ha nem tehető azzá, kimarad, ha mégis benne van, feleslegessé, üressé, semmitmondóvá válik, bármily érdekes vagy szép is a tartalma önmagában. A műnemen belül találjuk a műfaji törvényszerűségeket, amelyek tehát már a 760
