Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 9. szám - Zalán Tibor: Sakk-bástya (monodráma)

EQ: Jöjjenek be! Jöjjön be már valaki, az ég szerelmére! Csakhogy lássam, legalább be lehet jönni.

(Belerúg, megüti a lábát, az asztalhoz biceg, tölt magának, iszik.)

(Legyint, obszcénnek is tűnhető mozdulatot tesz, leoltja a villanyt, lefekszik. Fél percig csönd, sötétség. A nézőtéren is sötét. Zajeffektusok következnek.

1. Kopogás [a nézők felé eső falonl.

2. Kopogás [az ajtó helyén],

3. Kopogás [az ablak helyén],

4. Ketyegés [fölerősödik, elhal].

5. Ugrálás zaja, liheaés, nvöadécselés.

6. Dörömbölés [az ajtó helyén],

7. Döngés [az ajtó helyén],

8. Ketyegés [fölerősödik, amikor a legerősebb],

9 Csörgés.)

EQ: Az Űristenit!

(Villany, Eq fölugrik, fölkapja az órát. a falhoz csapja, de az óra nem ütközik a falnak, átsuhan rajta; repülőszerű, távolodó süvöltés, csönd.)

EQ: Hova lett az óra? Eltűnt! Átment a falon: Őrület. Mégiscsak alszom. Hol az óra? Átment a falon. Álmodom. Hol az óra? Átment a falon? Ezek szerint át lehet jutni a falon! Tehát az órát egyszerűen kidobtam az ab-la-kon. Hát persze, az ablak nyitva maradt éjszakára. Na, kis nekirugaszkodás .. .

(Futni kezd az ablak felé, de megtorpan.)

EQ: . .. hohó! Hó-hó

(Visszaül az asztalhoz, játszik a gyufás- dobozzal, pöckölgeti.)

EQ: Kellett nekem a negyedik emeletre költöznöm! Most szépen meglógnék ...

(Leejti a gyufát, otthagyja a földön. Töpreng; kicsit dühös.)

EQ: Miért kellene nekem „meglógnom”’ Mi elől, ki elől menekülnék? A szobában nincs rajtam kívül senki. A kötéltől félek? Vagy a faltól? Vagy magamtól?

(Járkál, hirtelen háttal a nézők felé eső falhoz lapul.)

EQ: Vagy — van itt valaki? Valaki, aki a kötelet s a falakat idehozta! Akkor ő sem tudott kimenni!

(Fölragadja az asztalról az üveget. Előbb húz belőle, azután:)

EQ: Gyere elő, hallod! Űgyis megtalállak!

(Kinyitja a szekrényajtót — nyikorgás — kotorászik benne, váratlanul sarkon fordul, a nézőtér felé bámul, majd bemászik az ágy alá, legvégül az asztal alá. Elfárad, az asztal alatt kicsit pihen.) EQ: Itt nincs senki. Mégis félek. Mert (suttogóra fogja a hangját) kívülről be tud jönni. Amíg alszom, bejön, álare- ban, fekete kesztyűben, vagy mondjuk ketten vannak, nem, legyenek hárman, mögém osonnak, elkapják a nyakam ... (Fölugrik, de beveri a fejét az asztallap szélébe, kimászik alóla, az üveget kidobná az ablakon, de a fal ezt nem engedi át, csörömpölve peregnek a földre a szilánkjai.)

EQ: No, nézd! Ügy látszik, csak az óra mehetett ki! S tegyük fel, nem jön be senki. Ez esetben magamnak kell eldön- tenem, mit csinálhatok. Idebent! Teszem azt, olvasni fogok.

(A szekrényből könyvet vesz elő: Olvasni kezd.

Zajeffektusok:

1. Kopogás [a nézők felé eső falon],

2. Kopogás [az ajtó helyén],

3. Kopogás [az ablak helyén],

4. Ugrálás zaja, lihegés, nyögdécselés.

5. Dörömbölés [az ajtó helyén],

6. Döngés [az ajtó helyén].)

EQ: Az Űristenit!

(Ledobja a könyvet, felugrik, járkál.)

EQ: Mit akarnak tőlem? Mire kíváncsiak?

(Ordít, hadonászik.)

EQ: Nincs joguk bezárva tartani! Semmit sem csináltam! Állampolgári jogaim közé tartozik ... nincs joguk ítélkezni...

(Elnémul, döbbenten mered a kötélre. Egy ideig mozdulatlan.)

EQ: ítélkezni akarnak? Jól van. Mire kíváncsiak? Ki előtt kell beszélnem? A kötél előtt? A fal előtt? Magam fölött ítélkezni ?

(A nézők felé eső ezüstfalat támasztja mindkét tenyerével.)

739