Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - Rózsa Endre: Kamaszkor, Örömeink születése, Ugyanarról, kétféleképpen (versek)
A hiábavalóság imbolygó árnyai ütemre csapnak össze vállaim mögött; ballagva, ím, e kőkockák között is — ág csörög: hallani. Milyen zsákutcák csendje fogja be lépteim kóbor neszét, mint varsa a halat? Lombok bólintanak — de mire? És a hársak illat-ihlete ing . .. Ó, ha visszahallgatnám előre az idő kongó boltja alatt lépteim egy seszínű terepen! Mint aki magnót hallgat... Nincs tartanom mitől! Vagy rád-vall, ami vallat... Nincs vagy: ne mentsd magad! „Minden miénk . .Mi, meddig a tiéd? Egy szó — százat kivéd; de rácsait reszelve, szabadulhat a rab! DRÉGELY LÁSZLÓ: MEMENTO III. 736
/
