Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - Péntek Imre: Öcsike és Öcsikéné (groteszk játék)
ni, aki ezt az egészet kitalálta... Felseperni a konyhát, felmosni a követ. ÖCSIKE: A fájdalom húzódik egyre feljebb. Az erek dagadoznak, majdnem szétrepednek. Lüktetnek. Az érrendszeri betegségek igen veszélyesek. Eléri a térdkalácsot, a nagy combi ütőeret... ÖCSIKÉNÉ: Olyan furcsán bújtál hozzám az este. Mintha én lennék az anyukád. Ügy kapaszkodtál belém, úgy hüp- pögtél, szipákoltál... ÖCSIKE: Eléri az ágyékot, a nemzőerőt. Nekünk nem lesz utódunk. Nem lesz senkink. Se kutyánk, se macskánk, se papagájunk. Az anyád nem engedi. ÖCSIKÉNÉ: Ez a káposzta éppen jó lesz. Ez a másik is. Nekem mindig szerencsém van a káposztákkal. Milyen jó illatúak? Milyen csodálatosan gömbölyűek. ÖCSIKE: Levágja a körmömet, kinyomja a mitesszereimet, kifújja a korpát a hajamból Megmossa a ... ÖCSIKÉNÉ: Jön a villanyszerelő, és nincs mivel megkínálni. Alsó tagozatban megkérte a kezemet. És később is, hogy nézett rám! Amikor a zöldmintás szoknyámban a fagylaltospult előtt... ÖCSIKE: Olyan furcsa vagy hozzám. Ki vagy te nekem? Kisöpröd a korpát a hajamból, kipiszkálod a csippát a szememből, veled alszom el, veled ébredek, figyelem, hogy szuszogsz, lélegzel, fested a hajad, és az jut eszembe, csak tudnám, ki vagy? ÖCSIKÉNÉ: Ö bezzeg emlékezett a zöld- mintás délutánra. Neki nem kellett kétszer mondani. Kétszer annyi a fizetése, mint neked a múltkor is ott szerelt a fagylaltospultnál. ÖCSIKE: Eléri a májat, a tüdőt, a szívet. A kis hólyagocskákat, úgyis olyan érzékenyek. Megbillenti a szívbillentyűt. Elborít a fájdalom. ÖCSIKÉNÉ: ö bezzeg felrakná a kamrapolcra a lekvárosüvegeket. A kilincset is megcsinálná, mindig kiesik. A WC- öblítő szelepét, az agyamra megy az örökös vízzuhogás. A falikonnektort, a ruhafogast, a ... ÖCSIKE: A tudás fájdalom. A krumplinak fáj a hámozás. A káposztának a vag- dosás. Én fájok magamnak. ÖCSIKÉNÉ: Ha nem emeled magasabbra, mit látok? Honnan tudjam, mi a bajod? Ki vagy te nekem, hogy állandóan a talpadat bámuljam? Mikor régen lekéstem a lábosokat, a fazekakat, a ká- posztáscvekedlit. ÖCSIKÉ: A káposztásé vekedli birodalom. Egybesülünk a káposztás lábasban. És aztán mindenki boldog lesz, egytől egyig. A kivétel erősíti a szabályt. Akinek nincs étvágya, vegyen be étvágygerjesztőt, igyon hashajtót, hogy fel ne puffadjon. Akinek ninos pénze, egyen részletre. ÖCSIKÉNÉ: Nincs neked lúdtalpad? Ez a vonal nincs benne az anatómiakönyvben, ez csak a lúdtalpasok könyvében van! ÖCSIKE: A fájdalom egyre feljebb húzódik. A káposztahegyekre. Az északi sarkra. Föl a kozmetikumba. ÖCSIKÉNÉ: Lekéstem a gáztűzhelyről, négy rózsás, mind a négy rózsán guggol a láng. Lekéstem a lábosaimat, az életemet, öcsikémet, nincs más hátra, följelentem a káposztáscvekedlit, besúgom a rendőrségen. Tartóztassák le, ítéljék el, csukják börtönbe. ÖCSIKE: Most mért bújsz hozzám? Ugye, most félsz? Ez az én talpam sorsa. Beteljesedett. ÖCSIKÉNÉ: Mindegy. Két gyereket egymáshoz láncoltak. Összekötöztek. Étkészlettel. Ígéretekkel. Intelmekkel. Kedvezményes üdülőbeutalóval. Lábasokkal és hazugságokkal. Családi reka- miéval. Családi fotóalbummal. Jótanácsokkal. Hogy játsszunk életesdit. Hát játsszunk! Játsszunk papást-mamást. Na, gyere közelebb! Lekapcsoltad a villanyt? A konyhában is? Az egész házban kikapcsoltad? ÖCSIKÉ: Sötét van. Ügy sajog a talpam. Tüske szúrta meg, drót vagy üvegcserép. A bátyus kipiszkólta volna ... ÖCSIKÉNÉ: Bújj ide, közelebb! Még közelebb. ÖCSIKE: Ugye, nem mondod meg anyukának ? ÖCSIKÉNÉ: Ugye, már nem is fáj? 731
