Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - Kiss Benedek: NAPLÓ-LAPOK, avagy LÓNAPok POKLA, Hitet s erőt (versek)
KISS BENEDEK NAPLÓ-LAPOK, avagy LÓNAPok POKLA i. 1978. szeptember 6-án a konyhában ültem, rádiót hallgattam: Latinovits Zoltán József Attila verseit mondta. Nem volt, nem lehetett ilyen iszonyú még sosem az az „El vagyok veszve, azt hiszem”! Ó, ti szeretet-éhségben elveszettek, meghajszolt szívűek, már csak holt jelekben, hangokban élők: túl halk volt tán a mondat? túl „költői?” túl „színészies?” hogy azt a vonatot mégis elértétek, s nem állott elétek senki! szemeitek elé nem állott senki, szemeitek láz-lézerét nem állhatta senki! csak az az ormótlan, mindenki-szolgája bika-robot, jaj! Ó, ti kemény-szívűek, gyémánt-szerkezetűek forogtatok a filléres szénnel belakatott robot-bika szarván! És Zeusz két alkalommal csaphatott vállára komásan Héfaisztosznak, minthogy a robotokat, akár a görögök Trójánál a falovat, ilyen cselesen kreálta volt. Hitet s erőt Angyalkornak szárnyán korom . . . Elszállt betlehemes-korom meg-megül még a vállamon, kormult szárnyát könnyel mosom. Vérem hangyállott. Szomjúság szíjaival hajszolt a láng, csapása szenvtelen, kimért. S nem világlott föl a miért. 732
