Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - Péntek Imre: Öcsike és Öcsikéné (groteszk játék)
re föntebb. Vérmérgezés, az iskolában is tanultuk. Kész, vége az előadásnak. ÖCSIKÉNÉ: Majd borogatást teszek rá. Simogatom a homlokodat. Simogatlak mindenhol. Kifújom a hajadból a korpát. Levágom a körmöd. Kinyomom a miteszereket hátadból. Milyen pocsék munkát végzett a kozmetikus. Megőrülök. Ennek nincs lelkiismerete. Olyan az arcom, mint egy vulkanikus táj. Mint a holdfelszín. Ahogy a tévében mutatták. Na, nézzük csak, itten ez, úgy látszik könnyen ... már ki is bukfencezett, nézz ide, nézd meg, nem nézed meg, nem szeretsz, nem szeretsz ... ÖCSIKE: Nézzük tárgyilagosan a helyzetet. Ahogy az iskolában is tanultuk. A Föld adott szélességi és hosszúsági fokán, percén, másodpercén, a Grene- vichi fok-perc beosztás szerint, valaki — feltehetően ártó szándékkal — elhelyezett egy szúró, vágó, hasító tárgyat. Itt. Hogy az esemény megtörténjen, a két dolgot egymás felé kell közelíteni. A találkozás valószínűsége egyre nő. Bár még lehetne így is, úgy is. A szükségszerű mozzanatok egyre jelentősebbek. Az út egyenlő sebességszer idő. Terjedek az esemény felé. El vagyok jegyezve vele. Cikázás ide-oda. Figyelem, figyelem! A tárgy a felhámba nyomul. Időleges egyensúly, a felhám enged, bár nincs ínyére a dolog. Jelzés a talp emelésére. Nem lúdtalp. Hidraulikus nyomások, ozmózis, tropizmus, ösztön. Késő, az idegen tárgy jelen van már, zavaróan, ki nem küszöbölhetően. ÖCSIKÉNÉ: Ne zavarj folyton! Ne lökdösődj ! Nincs egy nyugodt percem, amikor . . . Huhh, ez fájt. Aha, ez ide bújt, i-de, i-de... És ez itt, mit keres itt... ÖCSIKÉ: Nem hordok lúdtalpbetétet. Hogyne, hogy kiröhögjenek. Anyukám is megtiltotta. Azt mondta, ha lúdtalpbetéttel jársz, nem vagy az én fiam. Pedig az orvos felírta receptre. Csiklandozta a talpamat. Az orvosok a saját orvosságukat eszik. ÖCSIKÉNÉ: A zsíros bőr pórusai időnként megtelnek mirigyváladékkal. E váladék eltávolítása higiéniai szempontból elsőrendű kötelességünk. E célunkat nyomkodással érjük el. Vattával vagy tiszta zsebkendővel végezzük. Ezzel megakadályozzuk a gyulladást, melynek következtében ... ÖCSIKE: Ha le kell vágni a lábamat, a mankó végét okvetlenül kipárnázom. Sokkal kényelmesebb, nem töri fel a hónaljamat. ÖCSIKÉNÉ: Mondd, nem vagy te lúd- talpas? Olyan gyanús nekem... ÖCSIKE: Ezt a káposztát ki kell dobni. Rothadt. Büdös. Sárga. Tudomásom szerint az egészséges káposzta levele kék. ÖCSIKÉNÉ: Emlékszel a zöldmintás szoknyámra. Az ég kék volt, és ott mentem a fagylaltospult előtt, a kirakatok előtt, vasárnap ebéd után, mosogatás után . .. Ha kifordítanám, még mindig megnézhetnék. Emlékszel, a mintái, mintha kis virágszirom ... olyan fur- csás minta ... ÖCSIKE: Ennek a káposztának nincs jövője. Ez a káposzta már a múlté. ÖCSIKÉNÉ: És főzök rád, és mosok rád. Mosom a szaros gatyádat, főzök a beledbe . .. Esténként odatartom ... És mi a hála? Fogalmad sincs, milyen volt a zöldmintás szoknyám. Azokkal a kis virágokkal, nagyon gyönyörűen volt kiszabva . .. Azok a minták, nem láttam még olyant senkin ... ÖCSIKE: Bajbajutott embertársunk segítségére a következő intézmények sietnek: mentő, rendőrség, tűzoltóság, szak- szervezet, OTP, Állami Biztosító, és anyukája ... ÖCSIKÉNÉ: A szomszéd volt. Amelyik koszorúkat csinál. Alig várja, hogy meghaljon valaki. ÖCSIKÉ: A szomszéd volt. Amelyiknek autója van. Hallottam, hogy nekiment az üvegháznak. ÖCSIKÉNÉ: Ott lakik szemben. Nagy fogóval csipkedte a drótkerítést. ÖCSIKE: A postás volt. Nem szeret idejárni, mert messze van. Mért lett postás, ha fél a lúdtalptól? ÖCSIKÉNÉ: A kéményseprő. Mert nem lophatott kolbászt a padlásról. ÖCSIKE: Az este olyan furcsa voltál... ÖCSIKÉNÉ: Rohannom kell, meg kell főznöm a tojásoslevest, mire lesz kész a káposztáscvekedli? Soha nem készülök el, soha. Főzni kell, utána mosogat730
