Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - Csurka István: A napló (hangjáték)
gyök egy zajló folyamon. Sodor a jeges ár, néha nekiütközöm egy másiik jégtestnek, egy darabig együtt sodródunk, aztán elválunk. Néha meg összetorlódunk. Akkor minden recseg-ropog. Aztán újra a nyílt víz, néha egy örvény megpördít, vagy rámül egy vadkacsa. Együtt sodródunk. BORI (gépelés közben): Ez jó. Ezt csak magának mondta? Se hely, se dátum ... Ment az utcán és eszébe jutott? Ezt nekem mondtad? LÖNYAI: Természetesen. (Foci meccsen, a Népstadionban felvett hangzavar). Néha egy-egy borízű hang kiválik a hangzavarból, az üvöltésből, morajlásból: „Cserkészkapitány” „Üsd agyon", aztán a tülnani lelátóról egy éneklő kórus: „Ferencváros É-Á-O”.) BORI (magában): Mi ez az é-á-o? (gépel.) LÓNYAI: A szalag többi része és főként a másik oldala nagyon fontos. Ahhoz a részhez majd egy-két magyarázó szót is kell fűznöm, hogy lelki megzökkenés nélkül leírhasd. KABINOS: Van eg BORI (megállítja, kattanás). Vesszek meg, ha ez nem egy üzenet. Ez egyenesen nekem szól. (Visszapörgeti.) LÓNYAI: A szalag többi része és fő ként a másik oldala nagyon fontos. Ahhoz a részhez majd egyikét magyarázó szót is kell fűznöm, hogy lelki megzökkenés nélkül leírhasd. (Kattanás.) BORI: Tessék! Máris kezdődik. Lelki megzökkenés ... Na, csak kerülj a szemem elé! Nem, ezt velem nem teheti meg. Egyszerűen letörlöm ezt a szalagot és nem írom le!... Nagy aljasság lenne... Hátha nem is olyasmi van rajta. (Kattanás.) KABINOS: Van egy lógó jegyem, Ló- nyai úr, nem veszi át? LÖNYAI: Hová? KABINOS: Nagyon jó hely, középlelátó. Ott vannak java gyerekek. Kettőig vagyok szolgálatban, jön a haver értem kocsival, kijöhet velünk. A harmadik, akié a jegy volt, nem tud felkelni. Tudja, az asszonyt tegnap feltettem a vonatra a gyerekekkel. Körmenden élnek a nagyszülők, mi meg a haverral — az ő felesége is szabad szombatos — ő is elpasszolta, neki az éjszakának! Itt az Aranyszarvasban felszedtünk két lengyel nőt. A haver nagyon hazavágta magát. Előbb szerelmes lett az egyikbe, aztán, amikor reggel a lányok elmentek, neki újra a piának. Ilyen dilis. Kihagy egy ilyen rangadót. Most, meglátja, kitömjük a lila-fehéreket. Príma jegy, huszonöt forintos. LÓNYAI: Egyetlen porcikám sem kívánta ezt a meccset, és mégis átvettem a jegyet. Azt hiszem menthetetlenül önkínzó alak vagyok én. Kíváncsiságom áldozata. Megfigyeltem: abba dobom, sodortatom bele magam legszívesebben, ami a legidegenebb tőlem. Kíváncsiság, ami fáj... BORI (dühösen magában, miközben fut a szalag és gépkopogás): Sok a lelkizés, öregem. Mi van ennek a szalagnak a másik oldalán? Azit hiszed nem tartozol elszámolással nekem? LÓNYAI: Tény az, hogy végülis nem bántam meg, hogy kimentem arra a meccsre. Az ember elől eltakarja ennek a századnak az igazi arcát a saját életének meleg-barna vagy szürke körfüggönye. Az otthon, a család, a feleség, a gyerekek, az intézet. Hónapok is eltelnek, hogy az ember nem hall állati üvöltést. Emberből kitörő állati üvöltést. Eldurvult, csordává és hordává alacso- nyodott embertömeget. Ocsmányságot, kórusban üdvöltő suhancokat, kollektív öklendezést. Olyan sivár, olyan értelmetlen tekinteteket, amelyek már szánalmat sem ébresztenek csak elborza- dást, s minderre rá az erőszakosságnak, az esztelen, féktelen, céltalan erőszakosságnak a lávakitöréseit. A második félidő derekán, amikor a harmadik dugót kapta a Fradi, egy részeg suhanc egy üres zöld, literes borosüveget lehajított a tribün tetejéről, le az alsóbb szektorra. Mekkora a Népstadion? Még reménye sem lehetett, hogy behajíthatja a salakra. Bizonyára részeg volt. Megitta az üveg tartalmát. Büntetni akart? ölni? Valószínűleg egyiket sem. Indulata, keserűsége egy mozdulatban, a hajítás mozdulatában összegződött. Teste és torz lelke megkívánta ezt a mozdulatot. Kerül, amibe kerül. Azt azonban már tudnia kellett, hogy mi a következménye 709
