Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - Csurka István: A napló (hangjáték)
CSURKA ISTVÁN A napló* HANGJÁTÉK (írógépkopogás, mintha valaki éppen ezt a szöveget írná és hallaná is.) LÓNYAI: Ez egy napló. Eddig kézzel írták a naplókat, csöndes éji órán, és gondosan elzárták a szekrény titkos rekeszébe. A század, e század naplójának azonban dokumentumnak kell lennie. A hagyományos naplóknak az a hibája, hogy az esemény megtörténte és lejegyzése közötti időben, addig amíg a napló- író hozzájutott, hogy folytassa és vezesse anaplóját.az események megváltoztak az emlékezetében. Akármennyire is igyekezett tárgyilagos és pontos maradni, az elméje megváltoztatta a dolgokat. Emlékezésünk módfelett részrehajló. Az én naplóm kiküszöböli ezt a hibát. Senki sem látja, hogy ott (kis nevetéssel) — hogy itt — lapul a zsebemben a magnó, s ha tetszik, ha feljegyzésre érdemesnek látszik valamely esemény, máris rögzítem. Csak egy kattanás, és minden meg- örökítődiik. Nincs lelki átalakítás, nincs a tudat alatti én parancsára történő finom átszínezés. A világ legpontosabb naplóját vezetem. Olyan naplót, amilyet még nem vezetett senki. Ennek a naplónak kérlek fel munkatársul téged. Bori. Vállalod? BORI: Miért kérdezel ilyet, amikor tudod, hogy boldogan. Gépírónő vagyok, ez a foglalkozásom, tudok magnóról írni, és megtisztelés számomra. LÖNYAI: Csakhogy ez nem ennyire egyszerű. Ezeken a szalagokon sokszor rettentően bizalmas dolgok vannak. BORI: Rajtad áll, hogy rám bízod vagy nem bízod rám ezeket a bizalmas dolgokat. LÖNYAI: Attól félek, leírod az elsőt és a másodikat már nem vállalod. BORI: Akkor majd leírja a feleséged. (Kis kuncogással.) LÖNYAI: Képtelenség. Ha csak egy is a kezébe kerülne, azonnal beadná a válópert. BORI: Nem tudom, mi itt a probléma. Én nem vagyok a feleséged, nem vagyok a szeretőd, jó barátod vagyok, aki megérti a ... bonyolultságaidat. LÖNYAI: Félek, kevés, Szorosabb kötelékre volna szükség. BORI: Legyek a szeretőd, hogy leírhassam, miket hazudozol a többi szeretőidnek? LÖNYAI: Bekapcsolod a magnót és én meztelenre vetkőzötten jelenek meg előtted. Meglehet, tisztább, emberibb lenne, ha te is viszonoznád ezt a meztelenséget. Meglehet, éppen az lesz egy idő után megalázó, hogy az az ember, akiről ilyesmiket tudtál meg, nem teljesen a tied, hogy ő nem tud rólad hasonló értékű, mélységű élettényeket. BORI: Zavaros ez. Neked feleséged van, gyereked ... LÖNYAI: Mi mindig is nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak, s tulajdonképpen fogalmam sincs, mi tartott visz- sza bennünket egymástól. BORI: A szerelem hiánya. LÖNYAI: És, ha megszűnik ez a hiány? BORI: Te most hülyéskedsz?? LÖNYAI: Eszemben sincs! Régóta írom én már ezt a magnós naplót, de soha nem gondoltam még rá, hogy valakivel leírathatom. BORI: Most már nem győzöd szalaggal ... dugdosással? LÖNYAI: Kétségtelen, ez is számít. Egy *A mű a Rádió meghívásos hangjátékpályázatán III. díjat nyert. 707
